Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919)
A könyvtár a forradalmak korában (1918-1919) 227 meggyőződéses híve volt és mindvégig az is maradt. A Tanácsköztársaság alatt a könyvtár vezetőjeként megkísérelte egyrészt kihasználni a könyvtár fejlesztése terén kínálkozó lehetőségeket, másrészt azonban fékezni akarta a könyvtárak államosítására, bekebelezésére és túlzott koncentrációjára irányuló törekvéseket. Következetesen és nyíltan ellenezte a nagy könyvtárak összevonására vonatkozó terveket - mert ebben a könyvtárak közötti szabad verseny előnyeinek megszűntét látta - és ellenezte a rekvi- rált bankpalotába való esetleges beköltözést is, „nem akartam a könyvtár sorsát a Tanácsköztársaságéval összekötni" - mondta. Hasonló megfontolások alapján óvakodott a központi könyvtár részére a rekvirált könyvekből bármit átvenni. „Azt hiszem, lényeges bajtól óvtam meg a könyvtárt, mikor ezt megakadályoztam" - jelentette ki utólag.57 Braun Róbert nyugodt, higgadt egyénisége - amennyire ezt a korántsem nyugodt körülmények engedték - meghatározta a központi könyvtár tevékenységét is. A könyvtár és olvasói Miközben a fővárost és a könyvtárügyet a nagy változások, feszültségek, drámai fordulatok jellemezték, hogyan reagáltak minderre az olvasók? A fennmaradt (kevés és nem egyértelmű) feljegyzés alapján arra következtethetünk, hogy az olvasók és a könyvtár kapcsolatában nem történt látványos változás. Az 1918- as év nagy visszaesése után az olvasói forgalom visszaállt az 1916-17-es szintre. A politikai változások csak igen kis mértékben érintették a kialakult olvasói szokásokat.58 A belvárosban növekedett a könyvtárlátogatók tájékozódási igénye: nem csak a központi könyvtárban, hanem a belvárosi közönséget kiszolgáló 1. sz. fiókban is arról számoltak be, hogy március végén élénk volt a társadalomtudományi irodalom iránti kereslet. A korábbinál keresettebbé váltak a Szabó Ervin Könyvtárban hozzáférhető könyvek és a később tömegesen megjelenő brossúrák, melyek választ ígértek a politikai változások, az új ideológia nyomán sokakban felmerült kérdésekre. 1919 folyamán márciusban volt a könyvek forgalma a legmagasabb.59 A munkáskerületekben viszont nem jelentkezett hasonló érdeklődés. „A kommunizmus mindent felforgató hatása ellenére" - írta éves beszámolójában a külterületi 3. sz. fiók vezetője - „a kommunista irodalom iránt nem mutatkozott különösebb érdeklődés a környék proletár olvasói körében."60 A kölcsönzési forgalom általános növekedése nem annyira társadalmi igényekkel, mint inkább a könyvtári lehetőségek módosulásával magyarázható. A könyvtári dolgozók felduzzasztott száma, de különösen a Szabó Ervin Könyvtárban rendszeresen gyakorlatot végző 92 könyvtárosi tanfolyamhallgató előnyös változást jelentett az olvasószolgálatban: növelhető volt a nyitva tartási idő és meggyorsult az adminisztráció. Az utóbbi a rendkívül feszített körülmények között dolgozó fiókkönyvtárakban
