Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A könyvtár az első világháború éveiben (1914-1918)
A könyvtár az első világháború éveiben 185 városházabeli állapot: a mindenhová benyomuló könyvek tömege nem tette lehetővé a személyzet ésszerű elhelyezését. A földszinti helyiségek fiókkönyvtárként működő termei ugyancsak szűknek bizonyultak. A nyomasztó helyhiány megoldására a könyvtár 1916 végén a Királyi Pál utca 11. számú bérház földszinti és első emeleti helyiségeit vette bérbe, s oda költöztette át fokozatosan az 1. sz. fiókkönyvtárát. Ezzel a lépéssel sikerült ugyan a központi könyvtárnak egy időre föllélegeznie, viszont véglegesen elszakadt egymástól a szolgáltatásoknak az a két szintje, melyet Szabó Ervin 1910-ben még egy épületbe, szervesen egymáshoz kapcsolódva tervezett. (S ugyancsak elszakadt egymástól térben a fiókkönyvtár felnőtt- és gyerekrészlege, eltávolodva a közös tér Szabó Ervin által is hangoztatott előnyeitől, létrehozva viszont az első térbelileg is elkülönült gyerekkönyvtárat.) A 2. sz. (Deák Ferenc) fiókkönyvtár helyiségviszonyai voltak a legrosszabbak: az ülőhelyek számát az eredetileg is sűrűre tervezett 45-ről 77-re emelték, s a zsúfoltság miatt a könyvtár több alkalommal hónapokon át nem fogadott új beiratkozót.2 Itt is egy közeli házban (Almássy tér 10.) béreltek egy üzlethelyiséget, és ide helyezték át a tanulók kölcsönzését. A3, sz. (Százados úti) fiókkönyvtár zsúfoltságát ugyancsak bővítéssel enyhítették: egy szomszédos szobát csatoltak a meglevő teremhez, abba került a raktár és a könyvtáros dolgozószobája. A 4. sz. (Diákotthoni) fiókkönyvtár egy éves működés után, 1914 augusztusában bezárt, majd a Fővárosi Diákmenza (Városház u. 10.) mellett nyílt meg 1916. február 6-án, szerény kötetszámmal és forgalommal. A hálózat továbbfejlesztésének reménye egyetlen pontra szűkült le: a háború egész tartama alatt folytak a tárgyalások a már korábban tervbe vett Neumann Miksa könyvtár megvalósításáról, melynek felépítését Kőrössy Albert építész adománya és az Országos Ismeretterjesztő Társulat ígért hozzájárulása tette (volna) lehetővé. A könyvtár sorsa kísértetiesen hasonlított a központi könyvtár tervezett épületének történetére: a megvalósítást a tervezett helyszínek váltakozásai késleltették,3 míg végül megállapodtak az Aréna út és az István út sarkán történő elhelyezésbe, ahová igényesen kivitelezett építészeti tervek is készültek.4 Szabó Ervin maga is részt vett a tervezésben - ez lehetett volna az Almássy téri építészeti balsiker után az első, igényei szerint alakuló könyvtárépület - a háború utáni megvalósításban reménykedve. A háború végeztével azonban Kőrössy letétbe helyezett adománya az infláció folytán elvesztette értékét, a terv füstbe ment. A személyzet A dolgozók számának erőteljes növekedése mellett a minőségi romlásra vonatkozó Szabó Ervin-i panasz jellemezte a személyzet alakulását a háborús években.
