Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása 177 oldódott meg, hiszen nem egy „maffia" tevékenységéről volt szó, hanem egy olyan szakmai állásfoglalásról, melyet a könyvtár más meghatározó személyiségei (Krisztics, Kremmer) szintén osztottak. Törekvések a magyar könyvtárügy MÁSODIK KÖZPONTJÁNAK MEGTEREMTÉSÉRE Szembekerülés a hivatalos könyvtárügyi irányítással A századforduló körül létrejöttek a magyar könyvtárügy irányításának központi szervei: a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa (1897) majd annak hivatala, a Főfelügyelőség (1901), a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetsége (1902, korábban: Országos Múzeumi és Könyvtári Bizottság.) A 20. század első évtizedében a Tanács létrehozta a könyvtárügy orientálásának teljes eszközrendszerét: a regisztrációt szolgáló Magyar Minervát (1900-tól), a sajtófórumot jelentő Múzeumi és Könyvtári Értesítőt (1906-tól) és kiadta a szakmai elvárásokat jelző könyvtári szabályzatokat, népkönyvtári címjegyzékeket és a könyvtárosi kézikönyvet is. Ami az anyagi ösztönzést illeti: „ ... talán Franciaország kivételével nem igen akad olyan nyugateurópai állam, amelynek költség- vetésében a népkönyvtárügy olyan arányokkal szerepelne, mint a magyarban."182 A személyes kapcsolatokat a Szövetség évente megtartott közgyűlései, az azokon elhangzó programadó elnöki beszédek biztosították. Mindezt összevéve a magyar könyvtárügy központi irányítása megszerevezettségében magas színvonalú volt. „Ha valaki a magyar könyvtári és múzeumi szervek és szervezetek szerint ítélné meg könyvtárügyünk fejlettségét, szükségképpen a legkedvezőbb véleményt kellene, hogy alkosson."183 A hivatalos könyvtárügyi vezetés és Szabó Ervin koncepciója között kezdettől mély ideológiai szakadék húzódott, ugyanakkor egyetértettek a modern, nagyvonalú városi könyvtárak megteremtésének szükségességében.184 1910 elején rövid időre úgy látszott, hogy a közös cél érdekében lehetségessé válik az együttműködés a könyvtárügy országos irányítói és a Fővárosi Könyvtárt vezető Szabó Ervin között. Szabó elismeréssel nyilatkozott Gulyás Pál kézikönyvéről, egyetértve annak alapelveivel, Wlassics Gyula a Tanács nevében korszerű városi könyvtár létrehozását javasolta a fővárosnak, Szabó Ervin számára is elfogadható keretek között, Szabó pedig az Emlékirat írásakor és a szakértekezlet összehívásakor úgy vélte, hogy megteremthető a szükséges konszenzus. Rövid ideig úgy tűnt, hogy a viták nem távolítják, hanem közelítik a nézeteket: „Csak minél gyakrabban és minél élesebben mérjük össze fegyvereinket, kik valamely kérdésben egyet nem értünk" - írta ekkor optimistán Szabó Ervin. Az illúzió már 1910 júniusában szétfoszlott. A szakértekezleten a könyvtárügy vezető személyiségei nem jelentek meg, a hivatalos orgánumnak tekinthető Magyar Könyvszemlében Gulyás Pál - a látszólag elismerő bevezető gesztusok után - valójában
