Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása 175- Alkotó szellemű, nyitott, a könyvtáron kívül valamely más tudományágban is újat alkotni kívánó, (a Huszadik Században és máshol rendszeresen publikáló) fiatalok voltak.- Világnézetüket, társadalompolitikai nézeteiket az új keresése jellemezte. Többségük e téren Szabó Ervin hatása alá került, s egyre radikálisabb nézeteket vallott. Ebbe a törzsgárdába tartozott 1914-ben (a könyvtárba lépésük rendjében, feltüntetve születésük* és belépésük évszámát): Enyvvári Jenő (*1884), 1905 Pikier Blanka (*1883), 1908 Drescher (utóbb: Szentkuty) Pál (*1889), 1909 Kőhalmi Béla (*1884), 1909 Dienes László (*1889), 1909 illetve 1910 Krisztics Sándor (*1890), 1912 1914-ben tehát már együtt volt a következő - eseményekben és fordulatokban ugyancsak gazdag - évtized minden főszereplője. Kísérlet a nyitásra: Babits és Szabó Ervin Szabó Ervin könyvtárosi pályafutásának legbizakodóbb szakaszában, 1910-11-ben megkísérelte Babits Miirályt megnyerni munkatársának. Ez nyitást jelentett volna a „Szabóiskola" irányultságához képest. Az ekkor Fogarason tanároskodó Babits budapesti álláshoz juttatásának ügyében 1911-ben többen is megmozdultak: Wildner Ödön Ignotus közbenjáró kérésére ajánlott fel a költőnek fővárosi tanári állást, Hatvány Lajos pedig - többek között - Szabó Ervin ajánlatát közvetítette Bábitshoz írt levelében: „Szabó Ervin (József u.2.) arra kéri Önt, hogy amennyiben ílyszerű állás ínyére volna, méltóztassék neki írni. Ő mint a fővárosi könyvtár igazgatója, ugyancsak a könyvtárhoz szeretné Önt juttatni. Minden egyéb részletkérdésben ő maga ad Önnek felvilágosítást."175 A terv nem valósult meg: Babits sem a tanári állástól, sem az állami státustól nem akart elszakadni, ezért a kínálkozó lehetőségek közül az újpesti állami gimnáziumot választotta. A fővárosi állások visszautasítása, az állami státus elfogadása után a Világ című lapban „Fogarastól Újpestig" címmel vezércikk jelent meg,176 mely feltételezte, hogy Babits az állás fejében megalkuvásra kényszerült, a minisztériumi elvárásnak megfelelően belépett a Mária-kongregációba. A cikk Babitsot, mint az állami önkény áldozatát mutatta be. Babits cáfolata (nem lépett be a kongregációba) a lap szeptember 22-i számában jelent meg. A cáfolatot figyelmen kívül hagyva a Népszava október 1. és 5. számában Bresztovszky Ernő, a lap belső munkatársa megismételte a vádakat, most már durván támadva Babitsot, sőt a Nyugatot is.177 Az el nem fogadott ajánlat után Babits és Szabó Ervin kölcsönösen figyeltek egymásra, de személyesen nem találkoztak a Schöpflin Aladár által közvetített összeismer- kedésig, 1916-ig.178
