Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
262 A főváros könyvtárának története 1945-ig A felnőtt olvasók Szabó Ervin két réteg jelenlétével jellemezte az ideális nyilvános könyvtárat: az értelmiség jelenléte jelzi az intézmény színvonalát, az ipari munkásság jelenléte jelzi, hogy a könyvtár elérte legfontosabb társadalmi célját. A létrejött fiókkönyvtárak szűkössége és zsúfoltsága nem tette azokat kívánatossá az értelmiség számára. A szabad foglalkozású értelmiségiek és a pedagógusok a továbbra is a Fővárosi Könyvtár központját illetve a főváros más nagyobb tudományos könyvtárait látogatták, a fiókok olvasói között részvételi arányuk 1-1% volt. Az ipari bérmunkásság a fiókkönyvtárakban ennél nagyobb arányban, 4,5%-kal volt képviselve, de a bérmunkások társadalmi nagyságrendjéhez képest az ő arányuk sem volt kiemelkedő. A felnőtt olvasók legszélesebb rétegét a hálózatban - s egyszersmind a Fővárosi Könyvtár összes olvasója között is - az alkalmazottak alkották, (a fiókkönyvtárakban 8,5% az összes olvasó között 10,2%-kal). Az „alkalmazotti" olvasókról Váradi Irma korabeli elemzéséből kaphatunk képet. E réteg két, nagyságrendileg hasonló csoportra oszlott: a közigazgatási alkalmazottakra (postás, rendőr, vasutas, altiszt, szolga) és a kisipari alkalmazottakra (segédek). Váradi Irma jellemzése szerint: „Életüket elkerülik a nagy válságok, a megelégedettség egy bizonyos fokát érzik." A könyvhöz jutás ingyenes, illetve olcsó lehetősége e szerény jövedelmű, de egy bizonyos olvasási igénnyel rendelkező réteg számára jelentette a legnagyobb vonzerőt. Ok, illetve az ő gyerekeik (ezt ugyancsak a Százados úti felmérésből tudjuk) látogatták legnagyobb mértékben az új könyvtárakat. Szabó Ervin koncepciója a gyerekek könyvtári ellátására 1907 óta - mióta felmerült annak gondolata, hogy a Fővárosi Könyvtár közművelődési könyvtári feladatokat is vállalhat - foglalkoztatta Szabó Ervint, illetve a „Szabó-iskola" tagjait a gyerekek korszerű könyvtári ellátásának kérdése. A korszerű példát az amerikai gyermekkönyvtárakban találták meg, erről a könyvtár dolgozói számos tanulmányt írtak.133 Ezek a beszámolók a gyerekkönyvtárakat még mint az iskolai könyvtárak célszerű kiegészítéseit mutatták be. Szabó Ervin 1910-es Emlékirata - mint láttuk - ennél radikálisabb tervet dolgozott ki: az iskolai könyvtárak beolvasztását indítványozta a Fővárosi Könyvtár tervezett hálózatába. Bár a beolvasztás tervét minden fórum elutasította, Szabó Ervin 1910-1914 között az Értesítő hasábjain ismételten visszatért rá, s mikor 1912-ben realizálódni látszott az első nagyobb fiókkönyvtár létrehozása az Almássy téren, ismét előállt javaslatával a Könyvtári bizottság előtt: „Abban az arányban, ahogy a fiókkönyvtárak kiépülnek, korlátozni kell az [iskolai] ifjúsági könyvtárak működését egy megállapítandó normál könyvtár
