Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása 145 A szépirodalomnak Szabó Ervin ugyancsak a társadalmi jobbításért folytatott harc eszközeként tulajdonított fontos szerepet: az emberek cselekvésének motívumai között sokkal erősebbek, sőt döntőek az érzelmiek, és így minden eszközt, mely az érzelmi életet mélyíti, differenciálja és erősíti, alkalmazni kell. A jó szépirodalom pedig bizonyára ezek közé tartozik" - az élet harcára, tehát cselekvésre erősítenek".88 (A szépirodalmat Szabó Ervin a fiókkönyvtárakon keresztül kívánta eljuttatni az olvasókhoz. A válogatás elvi szempontjaival a fiókkönyvtárakat tárgyaló fejezetben foglalkozunk.) Az alkalmazott szakirodalomnak az egyének munkavégzéséhez kapcsolódó része az 1910-es állományépítési koncepció szerint a gyűjtőkör harmadik, meghatározó területe lett volna. Az Emlékirat a központi könyvtár tevékenységi körébe utalja, „hogy az orvosnak orvosi tudományt, technikusoknak technikai irodalmat, fémmunkásoknak vastechnológiát, varrónőknek talán divattörténetet, szóval mindenkinek a mesterségéhez szükséges könyveket megadhassuk. Számolni kell a könyvtárnak azzal is, hogy Budapest az országnak egyetlen nagyszabású ipari városa." Bár az Emlékirat egyértelműen vállalta az alkalmazott tudományok irodalmának nem kutatói mélységű gyűjtését - amerikai példákra is hivatkozva - ennek ellenére már az 1910. június 20-i szakértekezlet könyvtáros résztvevőinek is feltűnt, hogy a tanulmányban nem szerepelnek az alkalmazott tudományok szakkönyvtárai, nincs szó a velük való együttműködésről, a gyűjtőkörök elhatárolásáról. Kétségtelenül ez volt kezdettől a gyűjtőköri koncepció legproblematikusabb és legmostohább része. A helyiségviszonyok szűkösségének is ez esett áldozatul. Az alapvető irányok kijelölése mellett az állomány építési koncepció 1910-től több más területen is módosult. A városigazgatási szakirodalom gyűjtésének feladata elvileg változatlan maradt ugyan, de a gyakorlatban sokkal visszafogottabbá vált. Szabó Ervin hivatalos beszámolóiban is telítettségről és kihasználatlanságról írt, 89 ezzel indokolta a viszonylagos háttérbe szorítást. A kifejezetten statisztikaelméleti irodalom beszerzése - miután az intézmény függetlenedett a fővárosi statisztikai hivataltól - kikerült a gyűjtőkörből. Előtérbe került viszont a Budapestiensék gazdagítása, a vonatkozó művek kurrens figyelését egyre erőteljesebben egészítette ki a retrospektív, antikváriusi beszerzés. Az állományépítési koncepciót az 1910-es évektől még egy fontos változás jellemezte: nyitás a történeti aspektus felé.90 Míg a könyvtár szerzeményezési politikájában korábban a jelen problémáira koncentráló társadalomtudományi irodalom dominált, most erőteljes hangsúlyt kapott a társadalomtörténet (politika-, kultúrtörténet) is. A könyvtár - ha nem is egyértelműen - elmozdult a történeti gyűjtés irányába.91 Az elmozdulást - és annak bizonytalanságát - híven tükrözi a gyűjtőköri szabályzat 1913. évi belső vitája is.92 A történeti, s különösen a kultúrtörténeti művek erőteljes beáramlása fokozatosan átszínezte a könyvtár gyűjteményét, olykor Szabó Ervin puritánabb gyűjtőköri elvei ellenére.
