Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása 133 könyvtárak csatlakozására vonatkozó remények is fokozatosan szertefoszlottak. Szabó Ervin - az Emlékiratban leírt elképzelésével ellentétben - nem kapta meg új fiókhálózata részére azt a támogatást, amiben a Budapesten működő népkönyvtárak részesültek. Maga a főváros továbbra is támogatott népkönyvtári intézményeket. A két hálózat - a népkönyvtáraké és a fővárosi fiókkönyvtáraké - párhuzamosan élt egymás mellett. Szabó Ervin mindenekelőtt a népkönyvtár jellegű intézmények vezérhajóját, a 30 ezer kötettel rendelkező Budapesti Könyvtár Egyesületet akarta saját hadrendjébe állítani. Eleinte úgy látszott, sikerrel, az Egyesület vezetői készek voltak a tárgyalásra. 1910-11- ben még úgy vélték, hogy a Fővárosi Könyvtár expanzív tervei megvalósulnak, s akkor „a kevesebb anyagi eszközökkel rendelkező könyvtárak kényszerhelyzetbe kerülnek." 1912-ben azonban az Egyesület visszalépett a könyvtár átadásának szándékától. Feltételezhetőleg ekkor ismerték fel, hogy az Emlékirat nagyszabású kooperációs és egybeolvasztási tervei kudarcba fulladtak, ők viszont továbbra is részesülhetnek a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségének támogatásában. A Szabó Ervin által beolvasztásra kiszemelt másik intézmény, az Erzsébet Népakadémia könyvtára Wekerle Sándor támogatására számítva nagyarányú fejlesztésben bízott. A Népművelés 1911-es cikke beszámol egy tervről, mely szerint a megígért egyesületi palotába költözés után „a Népakadémia könyvtára a székesfőváros hatalmas közkönyvtárává fejlesztessék".53 Ez a könyvtár ezek szerint inkább a rivális szerepére készült, mintsem egy szerény fiókkönyvtáréra. A beolvasztás és a kooperáció, mint a hálózat kiépítésének útja illúziónak bizonyult. Ez nem csupán néhány konkrét eset kedvezőtlen alakulásán múlt: e téren Szabó Ervin szembekerült a magyar könyvtárügy más vezető személyiségeivel is.54 A többiek, Wlassics, Ferenczy, Gulyás, Wildner a public library jellegű új könyvtárakat a meglevő közművelődési hálózat mellett akarták létrehozni, a távolabbi jövőre és a szerves fejlődésre bízva, hogy majd fokozatosan felváltsák a régieket, Szabó Ervin viszont az új könyvtárat az összes addigi közművelődési jellegű könyvtár helyett, azok ellenében akarta megvalósítani. A fővárosi könyvtárügy egészének egyszerre történő, radikális modernizálását tervezte. Mikor kiderült ennek az útnak a járhatatlansága, Szabó Ervinnek más forrást kellett keresnie. Fiókkönyvtárak létrehozása a szociálpolitika keretében Az 1910-es évek Budapestjét nem csak a szociális feszültség jellemezte, hanem a szociális kezdeményezések, a szociális intézmények széles körű alakulása is. 1911-ben létrejött a szociálpolitikai ügyosztály, Wildner Ödön vezetésével, melynek programjában kiemelten szerepeltek a létrehozandó szociális intézmények: népházak, népszállók, diákszállók. A közművelődés, „a szellemi élet szociálpolitikája", így a városi könyvtár
