Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A nyilvános könyvtár megalapozása és indulása (1911-1914)
134 A főváros könyvtárának története 1945-ig ügye ugyancsak Wildner ügyosztályához tartozott. Érthető, hogy a városvezetés részéről elsősorban a szociális intézmények keretében képzelték el a könyvtári fiókhálózat létrehozását is. Ez volt az a hátszél, mely a hálózat szervezését egyáltalán lehetővé tette. Mikor közismertté vált a Fővárosi Könyvtár fiókkönyvtár szervezési terve, az újonnan alakult szociális intézmények erre hivatkozva sorra fiókkönyvtár telepítését kérték épületeibe. Nem kis gondot jelentett ez Szabó Ervinnek, aki politikailag szemben állt a munkásság „gyámolítását" szolgáló polgári intézményekkel, s könyvtárpolitikusként is szilárd meggyőződése volt, hogy „a szervezett munkásokat [...] nem lehet olyan könyvtárba becsalogatni, amelyre már előre rásütötték a jótékonyság bélyegét, amely már előre abban a színben jelentkezik, hogy azt a gazdagok és jómódúak csak a szegényeknek csinálták." (A sors iróniája, hogy az „irodalmi népkonyhák" ellen annyiszor kikelő Szabó Ervinnek az első fiókkönyvtárat a Vág utcai Népházban egy valódi népkonyha - étkező, konyha, fürdő, éjjeli szálláshelyek - mellett kellett kialakítania.) A hálózat kialakításának négy éve szakadatlan harcban telt el: Szabó Ervin megkísérelt ellenállni a szociális intézményekbe való telepítés általános igényének, és azoktól független, önálló fiókkönyvtárakat alapítványok segítségével létrehozni. Helyzete nem volt könnyű: a szociális intézmények felkéréseit nem utasíthatta el, ugyanakkor tisztában volt vele, hogy az új hálózat szervezésének ilyen indítása eleve elzárná az utat az általa képzelt független könyvtárak kialakítása előtt. A kérdést különféle kompromisszumokkal oldotta meg. A Vág utcai Népházban pl. korrektül, „az amerikai public library mintájára" megszervezte ugyan a könyvtárat, de - hivatalosan - nem tekintette fiókkönyvtárának.55 Ugyanígy járt el az Aréna úti Népszállóval is. Engedményt csak a hűvösvölgyi Diáktelepnél tett. (Talán azért, mert ez az egyetemista szálláshely voltaképpen önköltséges diákszállóként működött, bérleti díj fejében, csak részben volt szociális intézménynek tekinthető). Egyébként zárt jellegével, elenyésző forgalmával éppen olyan távol állt a Szabó Ervin-i könyvtárideáltól, mint a többi. A lakásépítési program keretében lakótelepekre tervezett könyvtárak Bárczy István munkatársaival, Wildner Ödönnel és Kabdebó Gyula mérnökkel 1908-09- ben nagyarányú, átfogó lakásépítési programot dolgozott ki. „A hatóság maga épít lakásokat. Ezt a radikális intézkedést indokolta a szükség, részint a lehetőség: a főváros pénzügyeinek rendezése az utóbbi időben nagy mértékben sikerült."56 A tervezetet az 1909. március 27-i tanácsülés egész terjedelmében elfogadta. A lakásépítést össze kívánták kötni „a szellemi élet szociálpolitikájával", egy nagyvonalú szociálpolitikai program keretében. 57 Az épülő lakótelepek mellé kezdettől könyvtárakat is terveztek. A lakás- építési program egyúttal egy könyvtári hálózat megalapozását is ígérte. Tervek készültek a Százados úti, a Gyáli úti, a Palotai úti lakótelepek könyvtárának létrehozására.
