Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A városi könyvtár új modelljének kialakítása az előzmények és az 1910-es év eseményei
100 A főváros könyvtárának története 1945-ig velődési könyvtárak s ezen belül a városi könyvtárak fejlesztésével kapcsolatban. (Erre- a pécsi kongresszus vitái is rákényszerítették a Tanácsot.) Az összegezés munkáját a Tanács népkönyvtári előadója, Gulyás Pál végezte el A népkönyvtárak szervezése, fenntartása és kezelése című kézikönyvében, mely a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának megbízásából készült és az Országos Főfelügyelőség kiadványaként jelent meg.46 Gulyás - Pécs után - nem kerülhette meg az alapvető kérdést: kié is voltaképp a közkönyvtár és mi a célja? Anglia példája - válaszol a kérdésre könyvében Gulyás - erre egyértelmű választ ad: az angol polgár a saját közvetlen szükségleteit szolgáló könyvtárt hajlandó adóján keresztül fenntartani. Ez a teljesen kielégítő megoldás. S ha a könyvtár gazdája az azt fenntartó polgár, annak célja sem lehet valamely kívülről oktrojált eszme. A közkönyvtárnak „csupán egyetlen célja, egyetlen természetes feladata van: jó, minden irányzatosság nélkül összeválogatott könyvanyaggal a nép minden rétegét nemesen elszórakoztatva a magasabb művelődésre vezetni." Következésképp nem lehet a közkönyvtár célja- antiszocialista propaganda,- vallásos propaganda,- az osztályharc szítása. A kézikönyv tehát - s ez a Tanács hivatalos álláspontjának is tekinthető - alapjában véve magáévá tette a közkönyvtár célrendszerének liberális alapon nyugvó megközelítését.47 Szabó Ervin, aki fontosnak tartotta az azonnali nyilvános reagálást, a Népművelés című lapban így kommentálta ezt: „Valóban, egyebet mi sem mondtunk fti. Pécsett. K. S.] s nem is akartunk: örülünk, hogy az akkor legenyhébb jelzővel hazaárulónak bélyegzett vélemény íme hivatalos vélemény lett."48 A leglényegesebb ponton tehát konszenzus alakult ki Szabó Ervin és a hivatalos álláspont között, ez egyben üzenet is volt a fővárosnak, biztatás a megvalósításra. Ugyanakkor azonban megmaradt a feloldhatatlan ellentét is egy másik, meghatározó - és a jövőben majd fontos szerepet játszó - ponton: a Kézikönyv kizárta a közkönyvtári célok közül „az osztályharc szítását", a gyűjtőkörből pedig ennek megfelelően „az olyan művet, melyben szűkkeblű irányzatosság nyilatkozik meg, akármiféle párt vagy felfogás érdekében."49 Szabó Ervin ezt természetesen nem tudta elfogadni: „Csak adjatok hát az olvasónak jó regényeket, akkor majd kikényszerítik maguknak a tudományos irodalomtól is azt, amire mint harcosoknak szükségük van, s hiába próbálják ezt a „pártirodalmat" a népkönyvtárakból kizárni [...] Sokszor megértük már, hogy ami egyszer egy kis párt megnyilatkozása volt, rövidesen uralkodó nézet, 'közvélemény' lett."50 Illusztrációk Gulyás Pál népkönyvtári kézikönyvéből
