Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig (Budapest, 2004)
A városi könyvtár új modelljének kialakítása az előzmények és az 1910-es év eseményei
A városi könyvtár új modelljének kialakítása 101 A fenti - nem csekély - konfliktusforrástól eltekintve a Kézikönyv konszenzust kínál a fővárosi könyvtár vezetésének, a főváros vezetését pedig nyíltan is felszólítja a cselekvésre: „A főváros egyáltalán semmit sem áldoz népkönyvtárakra, mert azt csak nem tekinthetjük áldozatnak, hogy egyik-másik egyesületi alapon keletkezett népkönyvtárat megtűr középületeiben, s néha-néha egypár száz korona segélyt adományoz. Községi népkönyvtárak felállítására s fenntartására még csak nem is gondol. Szomorú tünet, hogy a közelmúltban, mikor a főváros új, 200 milliós kölcsön felvételével akart lendíteni szükségletein, s a kerületek egymással vetélkedve dolgozták ki a közgyűlés elé terjesztendő szükségletek lajstromát - szó sem esett arról, hogy ideje volna kerületenkint külön községi népkönyvtárakat felállítani, melyek kielégítenék a lakosság szellemi szükségleteit." Szabó Ervin tömör megjegyzése erre: „Nem lehet, hogy igazat ne adjunk a szerzőnek."51 A FŐVÁROSI SZOCIÁLPOLITIKAI PROGRAM A public library létrejöttének talán legfontosabb feltétele - a mintaképül szolgáló angol példák nyomán állíthatjuk ezt - egy dinamikus értelmiségi csoport kialakulása, mely aufklérista, filantróp vagy szociális meggyőződésből vállalja ezt az ügyet, s mely társadalmi befolyásánál fogva képes terveit megvalósítani. Magyarországon a 20. század A Bárczy-féle program keretében 1911-ben épült Népszálló legelső éveiben nem sorakozott fel társadalmi erő a public library mozgalom mellett, hiába fogalmazta meg már ekkor a könyvtári elit annak szükségességét. Az évtized második felében azonban a fővárosban Bárczy István körül kialakult a fiatal értelmiségiek „szociális belátású" csoportja. Olyanok, akik „úgy érezték, a modern társadalom sorskérdései a nagyvárosokban dőlnek el. S a városigazgatás, nem utolsó sor-
