Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Kultúrforradalom és diktatúra. Az "ötvenes évek" indulása 1949-1953
Kultúrforradalom és diktatúra 99 Marót Miklós értelmiségi családból érkezett, 1946-1951 között a Tudományegyetemen magyar - francia - történelem - könyvtár szakot hallgatott, 1948-ban lépett be a könyvtárba. Kezdettől a Központi Könyvtárban, a nyilvános szolgálatban tevékenykedett. Pataki Ferenc szegényparaszti családban nőtt fel, népi kollégistaként indult, 1948- ban Geréb Lászlóné rábeszélésére lett gyakornok a 2. sz. kerületi könyvtárban, majd 1949-ben bekerült a Központi Könyvtárba. „Otromba csizmámmal idegenül mozogtam a neobarokk palotában."109 Kezdettől tagja volt a párt vezetőségének, ahol a népi kollégium szellemét képviselte. Remete László 1944-ben doktorált filozófiából, majd 1948-1952 között a Tudomány- egyetemen magyar- és francia tanári képzettséget szerzett. 1945-től párttag volt. Rövid tanári működés után, 1949-ben a Központi Könyvtárba került. Ehhez a körhöz csatlakozott a Franciaországból hazatérő, néhány évvel idősebb Román József is. Román József munkás múltja, autodidakta módon szerzett széles körű műveltsége, a képzőművészetek iránti érdeklődése, külföldi barangolása, szocialista meggyőződése mesterére, Kassák Lajosra emlékeztet. Franciaországból 1948-ban hazatérve kritikusan fogadta a magyar viszonyokat. 1950-ben került a Szabó Ervin Könyvtárba. Meghatározta a könyvtár személyzeti politikáját az iskolarendszerű könyvtárosképzés budapesti megindulása. 1949-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1951- ben a Pedagógiai Főiskolán megindultak az első évfolyamok, 1952 és 1954 között Újpesten működött a Népművelési Minisztérium 5 hónapos könyvtáros iskolája, melynek vezetésére Dobos Piroska kapott megbízást. Ez kedvezően befolyásolta a könyvtár munkaerő- struktúráját: egyrészt sok ambiciózus fiatalnak volt módja felsőfokú szakmai képesítést szereznie (ami általában a könyvtárhoz való kötődést is jelentette), másrészt a könyvtár vezetősége nagy reményekkel várta a nappali tagozatokról kikerülő „új értelmiséget". A könyvtár régi személyzetének maradványát az 1945 óta folyó tisztogatások és az új munkaerő tömeges beáramlása elszigetelt kis csoporttá tette, ennek ellenére 1950 után ismételten sor került megrostálásukra. Ezek lefolyását, légkörét jól érzékelteti egy kortársi beszámoló az egyik ilyen eseményről: „Az üzemi háromszög110 első ülésén Dienes sápadtan közölte, utasítást kapott 30 osztályidegen eltávolítására. A következő hónap elsejével 30 státus megszűnik. O ugyan próbált közbenjárni, de a Fővárosi Tanács főosztályvezetője, Goda Gábor is tehetetlen volt, a rendelkezés Révai minisztériumából származott, az általános tisztogatás részét képezte. - Nálunk ezek az ún. osztályidegen elemek a legkiválóbb szakemberek voltak, s ráadásul nem tudták, hogy hányfelé szakadjanak, hogy híven szolgálják a népi demokráciát, a szeretett szakmájukat, mindenekelőtt a könyvtárat. Emberi érintkezésben is szeretetre méltók voltak s a legszorgalmasabbak. Volt közöttük egy katolikus pap, egy Bársony nevű író, néhány semleges műve már megjelent, egy súlyosan rokkant, volt arisztokrata. - Elmondhatatlan kínban ültünk hárman. Nem tudtuk elképzelni, mi lesz ezekkel a kollégákkal, családjaikkal."111 109 Pataki Ferenc: Nevelőm: a Fővárosi Könyvtár. In: Könyvtáros, 1979. 3. sz. 137-138. p. 110 Üzemi háromszög: az intézmény vezetője, a párttitkár és a szakszervezeti titkár. Ekkor: Dienes László, Pataki Ferenc és Román József. 111 Román József: Távolodóban. Lm. 431-432.p. - „Bársony nevű író": Bársony Imre.
