Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A könyvtár működése 1980-1998
428 A főváros könyvtárának története 1945-1998 1/1984-es főigazgatói utasítás minősül, amely a Zenei Gyűjteménynek és nyolc főkönyvtárnak engedélyezte a hangmásolást percenként 1 Ft-ért. (A többiek térítésért sem szolgáltathattak másolatot.)212 Az évtized vége felé több főigazgatói utasítás módosította a másolási díjakat (5/1987. sz. 1998. január 1-jei hatállyal, a 4/1988. sz. 1988. június 1-jei, majd a 2/1989. május 30-án kelt utasítás). A befolyt összeg a szolgáltatást nyújtó könyvtáré lett, azt újabb dokumentum vásárlására, a használói igények továbbfejlesztésére fordíthatták, s a másolást végző személy konkrét összeget, illetve százalékot kapott. A rendelkezés kiterjedt a fénymásolásra is A FSZEK elsők közt kényszerült az ingyenesség feladására, térítés bevezetésére. A főigazgató többször megszólalt az ingyenesség vagy térítés dilemmájában. Egyik írásában az IFLA álláspontját ismertette, s bár nem foglalt állást, de éreztette, hogy szükség lehet a térítések bevezetésére. Ekkor fogalmazódott meg, hogy a könyvtárosok kérhetik a „hozzáadott érték" árát szolgáltatásaikért. Hasonlóképpen jelezte a gondot - a másutt már hivatkozott - külföldi tanulmányútjairól szóló beszámolókban, a külföldi szakirodalomról szóló ismertetéseiben. Pl. az USA-ból azt hozta, ott „abból indulnak ki, hogy nem lehet a közösséggel megfizettetni mindet, amire az egyénnek szüksége van, másfelől viszont ha csak azt tudnák használatba adni a közművelődési könyvtárak, ami ingyenes, nagyon szegényes lenne a szolgáltatás."213 „Az 1988-as esztendő az eddiginél is nehezebb próba elé állít bennünket. [...] Az elmúlt években olyan magatartást, ha úgy tetszik intézményi taktikát alakítottunk ki, amely nem passzívan tudomásul veszi a feltételek rosszabbodását, a gazdasági szigorításokat, hanem bátran szakítva a megszokottal, keresve az új megoldásokat, szembeszállni igyekszik velük." Kilátásba helyezte, hogy bizonyos ingyenes szolgáltatásokat térítéshez kell kötni (hanglemezek, kazetták kölcsönzése), bérbe kell adni könyvtári tereket, vállalkozásokat kell indítani. Arra számított, hogy 1988-ban lezajlanak az ingyenességi viták, s utána lehet a legnagyobb tartalékhoz, a beiratkozási díjakhoz nyúlni, de addig is - kísérletképpen - két könyvtárban „lehetőséget adunk a hozzájárulásra."214 A könyvtárakat mindenütt sújtotta a dokumentumok körének és árának gyorsuló bővülése, emelkedése, amellyel szemben a másik oldalon a kikerülhetetlen könyvtártechnológiai (számító- gépes) fejlesztés szükségletei álltak, a fenntartók beköszöntött pénztelenségének, a gondoskodás mérséklődésének idején. A „nagy ugrás éve" költségvetési hiányok pótlására szolgált. 1989. február 1-jén a beiratkozási díjakat a tanulóknak 10, a nyugdíjasoknak 30 és a felnőtteknek 60 Ft-ra emel212 Vö. Könyvtári Híradó, 1984. február, 10. p.. 213 Kiss Jenő: Ingyenesség és/vagy térítés a közművelődési könyvtárakban. = Könyvtári Figyelő, 1988. 2-3. sz. 209-211. p. Kiss Jenő: Nagyvárosi könyvtárak az USA-ban. Könyvtári Figyelő, 1987. 1. sz. 69-78. p. Lásd még Arató Attila: Könyvtáraink a restrikció éveiben, van-e kiút a közművelődési könyvtárak számára? = Könyvtári Figyelő, 1987. 5-6. sz. 359-366. p. Hegedűs Péter: Közkönyvtáraink szolgáltatásainak finanszírozása. (Könyvtári Figyelő, 1989. 2. sz. 183-189. p.) c. írásában már nemzetközi kiteldn- téssel támasztotta alá az útkeresés szükségességét. 214 Kiss Jenő: Az új év elé. = Könyvtári Híradó, 1987. 12. sz. 1-2. p.
