Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Katsányi Sándor: Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 1945-1948
Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 39 a Parlamenti könyvtár anyaga mentesül az elszállítás alól"45 Néhány nap múlva azonban megváltozott a döntés: kizárólag az Országos Széchényi Könyvtár tarthatott meg dokumentumokat. Ezzel füstbe mentek a Fővárosi Könyvtár reményei. Dienes, aki mindig is a magyar könyvtárügy egészében gondolkodott, most arra törekedett, hogy a fölhalmozott anyagot átjuttassa a védettséget élvező Nemzeti Könyvtárba. 2629 kötet megmentése sikerült is, azonban április 29-én újra megjelent a könyvtárban Szergejcsuk alezredes, és követelte a teljes anyag azonnal elszállítását. Dienes drámai hangú levélben kért segítséget a polgármestertől,46 de elküldésére már nem került sor, mert a könyvtár értesítést kapott arról, hogy „a magyar miniszter- elnökség a Szövetséges Ellenőrző Bizottság kívánságára a Fővárosi Könyvtárnak kivételezett jogosultságát megszüntette." Ugyanakkor a rendőrség budapesti főkapitánysága felhívást kapott „az intézkedés haladéktalan foganatosítására."47 Ezután nem maradt más hátra: a Központi Könyvtárnak saját állományában is el kellett végeznie a „defasizálás"-nak nevezett könyvkivonás minden tartalmi és adminisztratív feladatát. Az intézmény 27 munkatársa foglalkozott a szigorú határidőhöz kötött feladattal, Könyves Tóth Kálmán vezetésével.48 Május végére „mindazok a munkák, melyeket a Fővárosi Könyvtár érdekeit és jövőjét fenyegető veszedelem elhárítása végett haladéktalanul és sürgősen végre kellett hajtani, befejeződtek" - jelentette Könyves Tóth. A könyveket és a folyóiratokat a politikai rendőrség elszállította, összesen 10 307 kötetet. A „fasiszta, szovjetellenes és antidemokratikus" művek beszolgáltatása a megadott határidőre kínos pontossággal megtörtént, a könyvtárosok fellélegeztek, úgy vélték, hogy az ügy lezárult. 1947 januárjában azonban váratlan fordulat történt: Szergejcsuk az embereivel ismét megjelent és nekikezdett a fasiszta művek kutatásának. Az esetről Hajdú Henriknek a polgármesterhez írt levele ad pontos leírást: „Folyó év 8-án megjelent a Fővárosi Könyvtárban Szergejcsuk orosz ezredes úr azzal, hogy a könyvtár anyagában felkutatja a fasiszta és szovjetellenes könyvanyagot. Kutatását az ezredes úr kirendelt államrendőrségi tisztviselőkkel (nem szakemberekkel) nyomban elkezdte, és ezt a munkáját jan. 9-én, 10-én, 11-én folytatta. A kutatás folytán azt a parancsot adta, hogy ötvenegy napi- és hetilapunk 1920-1944 között megjelent összes évfolyamait, valamint 187 magyar, német, olasz nyelvű tudományos szakfolyóiratnak csekély kivétellel 25-30 évre visszamenőleges összes évfolyamait megsemmisítés céljából szolgáltassuk ki. A tudományos könyvtárból kiemeltek kb. 2 000 kötet könyvet. [...] A megsemmisítésre ítélt könyvanyag tekintélyes része olyan, hogy fasisztának vagy szovjetellenesnek minősíteni nem lehet."49 Hajdú pontosan megfogalmazta az akció következményeit: „A parancs teljesítése azt jelenti, hogy a könyvtár elveszti a történelmi kutatás szempontjából legfontosabb anyagát, az utolsó negyedszázad periodikáit. Teljesítése a magyar, sőt a nemzetközi tudományos élet számára pótolhatatlan veszteség." 45 Bánfi Szilvia: Könyvtári dokumentumok az AVH fogságában. In: A könyvek és a hatalom. Tanulmányok és dokumentumok. Bp. 2003. OSZK. 64. p. 46 Levélfogalmazvány a polgármester részére, 1946. máj. 7-én. FSZEK irattár 47 Igazgatói tájékoztatás és utasítás, 1946. máj. 9. FSZEK irattár 48 A „defasizáló" csoportba volt beosztva pl. Komlós Aladár, Tamkó Sirató Károly, Keszthelyi Zoltán, Tersánszky J. Jenőné. 49 Hajdú Henrik levele a polgármesternek 1947. jan. 14-én. FSZEK irattár, 51/1947
