Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Katsányi Sándor: Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 1945-1948
40 A főváros könyvtárának története 1945-1998 A pótolhatatlan veszteség bekövetkezett.50 A kiválasztott periodikák közül a könyvtár csak a Népszavát tarthatta meg, a hallatlanul értékes gyűjtemény zúzdába került. Története során ez volt a legsúlyosabb veszteség, ami a Központi Könyvtár állományát valaha érte. A „csendes index" A könyvtárak a hivatalos tisztogatás végrehajtása után is országszerte kiszolgáltatottak maradtak a fasiszta - vagy egyszerűen annak minősített - könyveik egyre ügybuzgóbb felfedezőinek. Védekezésre kényszerültek: egyre szigorúbb szemmel vizsgálták felül saját állományukat. A Fővárosi Könyvtárban sem fejeződött be az állomány politikai szempontú tisztogatása a könyvkivonás 1946 tavaszi második hullámának lezárultával. Tovább működött a Fasiszta könyvek osztálya - 1946 novemberétől Tiborc Zsigmond vezetésével, - tagjai a Központ és a fiókkönyvtárak állományát ellenőrizték, és javaslatokat tettek a Fasiszta Sajtótermékek Jegyzékét Összeállító Bizottságnak a készülő negyedik jegyzékbe felveendő művekről.51 1946-ban a fiókok állományából 22 898 kötetet vontak ki a politikai tisztogatás során, a Központ állományából 10 307 „fasiszta, szovjetellenes vagy antidemokratikus" könyvet írtak le ebben az évben A kivonás 1947-ben sem ért véget. A pontosan megfogalmazott követelmények helyét egyre inkább a fortélyos félelem és a magánszorgalom vette át. A hivatalom indexek köre az „F" osztály ellenőrzései során egyre bővült: előbb kiegészült a „dr. Wagner féle házijegyzék"-kel, majd 1947-ben már kiemelték „az indexre nem helyezett prefasiszta vagy fasisztagyanús" anyagot is. A kiemelt, nyilvános kölcsönzésre nem javasolt műveket a könyvtár az ún. PKL (népszerű nevén Pokol) zárt gyűjteményben tárolta. A válogatás egyre inkább parttalanná vált. 1948-ban már minden olyan művet kiselejteztek, „melyek nem felelnek meg a mai idők szellemének." 52 A „fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus" művek kivonásával párhuzamosan a Fővárosi Könyvtár igen korán, már 1946 elején megkezdte a politikailag nem kifogásolható, de polgári, kispolgári világnézetet tükröző, az új könyvtárvezetés célját gátló művek rendszeres kivonását a hálózat könyvtáraiból. A kivonás az ismeretközlő és a szépirodalmi műveket egyaránt érintette, az utóbbiak nagy tömegükkel különös gondot okoztak. „A cél, amit már a felszabadulás után azonnal kitűztünk, a főváros közönsége kultúrájának, irodalmi ízlésének felemelése volt" - emlékezett vissza 1947-ben Solti Andrásné. Csakhogy e cél kitűzői már az első lépéseknél beleütköztek a legfőbb akadályba: a fiókok állományának túlnyomó része a főváros közönségének tényleges ízlését tükrözte és szolgálta, és nem a könyvtárosok által elvárt magasabb irodalmi szintet. Soltiné már a legelső tájékozódó könyvtárlátogatásai alkalmával megállapította, hogy „a legtöbb fiókban feleslegesen nagy számban vannak (...) Herczeg Ferenc, Gulácsy, Harsányi Zsolt művei." 53 Ekkor került először szóba a „nélkülözhető" művek kiemelése a hálózat könyvtáraiból. 50 A sajtó a történtekről egyoldalú beszámolót közölt: A Fővárosi Könyvtárból is eltávolították a fasiszta könyveket. In: Fővárosi Napló, 1947. febr.15. 51 Jelentés a Fasiszta Könyvek Osztályának működéséről 1946. aug. 17. FSZEK irattár 52 Tiborc Zsigmond jelentése az 1. sz. fiók vizsgálatáról. 1948. júl. 15. FSZEK irattár 53 Solti Andrásné jelentése a fiókok helyzetéről 1945. nov. 26. FSZEK irattár
