Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A könyvtár működése 1980-1998
384 A főváros könyvtárának története 1945-1998 Az eltűnt kezdeti előny visszaszerzéséért 1997-ben a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól és a Nemzeti Kulturális Alaptól kapott támogatás segítségével nagyobb teljesítményű szervergépet szereztek be a Központi Könyvtár számára. Kiépítették a lokális hálózatot a Wenckheim-palotában. Fejlesztettek a KESZ-nél és egyes régióközpontokban is. A gazdasági részleget külön hálózat szolgálta ki. Még ez évben a Központi Könyvtárban három Internet kapcsolat létesült, s a hálózat hat tagkönyvtárában valósulhatott meg hozzáférés90 Hamarosan megkezdődhetett a hálózatban a könyvek adatainak a nagy tömegű honosítása, mely 1996-ban a Zenei Gyűjteményben kezdődött és 1997-ben a szabadpolcos állománnyal folytatódott. Elindulhatott a gépi kölcsönzés is a TEXTLIB segítségével: először 1998-ban a kelenvölgyi családi könyvtárban, s ezt 1999-ben a Dagály utcai, 2000-ben a krisztinavárosi és soroksári bővítése követte. A koncepció teljes körű megvalósítása csak az új könyvtárban történhetett meg. AZ ÁLLOMÁNY Az állomány trendvonalai Kiss Jenő szerint a FSZEK állománygyarapítási válsága a hetvenes évek végén kezdődött. A könyvtárak teljesítőképességét rontotta az új könyvek hiánya, a hatalmasra nőtt, elavult, fölös, selejtezhető állomány - tette hozzá - és ehhez a könyvtárosok nem mertek hozzányúlni. Jellemzésül elmondta, amikor 1985-ben az Élet és irodalom című hetilapban 10 millió kötetre becsülte a tanácsi könyvtárak fölös, minden gond nélkül selejtezhető állományát, vihart zúdított magára, ráadásul elsősorban a szakmabeliektől.91 A válság elsősorban a dokumentumok számának és körének, valamint árának növekedéséből, s egyidejűleg a könyvtárak romló finanszírozásának együttállásából, továbbá a felduzzadt inkurrens rész elburjánzásából fakadt. Az 1980-as évek közepétől a nehézségek fokozódtak, s a helyzet 1990 után kritikussá vált. A közkönyvtárak korábbi viszonylag kényelmes gyarapítási helyzete megszűnt. Az egyre növekvő kiadványáradat csökkenő reprezentációjára kényszerültek, sőt a teljesítés is hullámzott. A kivédésre irányuló megoldásokat Futala Tibor így summázta: „a FSZEK legutóbbi húsz évében az optimális nagyságrendek megközelítése az 'álmok netovábbjainak' egyike volt. Eközben e törekvést a könyvtár az optimális beszerzési színvonalat nem csökkentő, inkább növelő és helyzetfeltárások által meghatározott 'spórolásokkal', striktebb feladatmegoldásokkal, racionálisabb szervezetekkel stb. párosította. A források arról tanúskodnak, hogy az állományépítési - gyarapodási és kivonási - problematika folyamatosan jelen volt (olykor feszültségeket is generált) mind a központ, mind a hálózat életében."92 A számok alapján a központ és hálózata eltérő képet mutat. 90 Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. Jelentés, 1997. Bp. 1998. 8-9. p. 91 1999. november 11-én, a körzeti könyvtárak megalapításának 50. évfordulója alkalmából Noszvajon tartott emlékülésen beszélt erről. Vö. Kiss Jenő: Emlékek élmények, észrevételek - az ötven éves közművelődési könyvtárügyről. = Könyvtári Figyelő, 2000. 1-2. sz. 76-83. p. 92 Futala: Szinopszis im. 360. p.
