Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
350 A főváros könyvtárának története 1945-1998 A régióban 1994 végén megtörtént a könyvtárak gyűjtőköri és funkció szerinti besorolása.345 A dél-budai régiónak csak módszereket kellett adaptálnia. A régiók kialakításával megszüntették azt a kedvezményt, hogy egyszeri beiratkozással valamennyi könyvtárt használni lehessen. „A pénztelenség a mi tragédiánk, mert hiába határozunk meg elveket, anyagiak híján csak szándék marad."346 Richlich Ilona szerint a főkönyvtári rendszer az elmaradt fejlesztések, a szisztematikusan szervezett, biztos háttért nyújtó könyvtári egységek hiányában fulladt ki. A legfőbb hiba az ahhoz való ragaszkodás volt, hogy mind a 22 kerületnek önálló rendszere legyen. A régióban az volt a kérdés, hogyan lehet három „kitűnő, de különböző (kör)táncot összehangolni?"347 A húsz éve készült koncepció 1995-ben megváltozott. A mostani vezetők már nem tartották szükségesnek, hogy az ún. városrész-központokban megyei könyvtár méretű könyvtárak épüljenek, ha megvalósítható a Központi Könyvtár tervezett új épülete, ha megépíthető a néhány kerületből még hiányzó, a tágabb vonzáskörzetből jelentkező igényeket kielégíteni képes, 1500-2000 négyzetméteres könyvtár. A közlekedési, bevásárlási, közigazgatási csomópontokban emelt könyvtárakat a Moszkva térre, a III. kerületi Fő térre, a zuglói Bosnyák térre, a XVII. kerületi Pesti út-Ferihegyi út kereszteződésére, a pesterzsébeti, csepeli és a budafoki településközpontba javasolták - az önkormányzatok hozzájárulásának a sorrendjében. A kerülethatárokon túllépő, csomópontokba telepített, felsőfokú szolgáltatásokra képes könyvtárakról lemondtak. A 2-300 négyzetméter alsó és 1500-2000 négyzetméteres felső alapterület-nagyságú egységekből álló hálózat mellett döntöttek. Kerületi és fővárosi forrásokból a rossz telepítésű, csekély alapterületű (50 könyvtár) felváltását szorgalmazták. Az ellátatlan városrészek számára ismételten alternatíva lett a mozgóellátás. Úgy számoltak, hogy 10 telepített kiskönyvtár beruházási költségéből, fenntartásából működtethető egy bibliobusz. Indulásként 3-4 beállítását tartották szükségesnek. „A Határ úton tervezett beruházás alkalmat teremthet arra, hogy megépüljön - elsőként a fővárosban - az az „A" típusú könyvtár, amely a Dél-Pesti Régió - mindenekelőtt Kispest - lakosságának magas szintű ellátását szolgálhatná." 348 A kerületközi, bázis- vagy regionális könyvtár eszméje tehát az ellátási rendszerből kimaradt. A feltételek hiányoztak, s létrehozásukat talán híveik sem tartották elsődlegesnek. Láthatóan a 2000 négyzetméteresnél nagyobb, valóban megyei könyvtár méretű és szolgáltató képességű egységeknek a szorgalmazása sohasem volt elég erőteljes. 10 ezer olvasó fogadására alkalmas egységek létrehozása nem igazán szerepelt a programban. Négy fokozat a rendszerben, plusz a Központi Könyvtár már túl sok lépcsőt jelentett (volna). A régió igazgatási-szervezési egységként valósult meg. 345 Kapuvári Zsuzsa: Az utolsó előtti tánc... = Könyvtári Híradó, 1996. 1. sz. 1-3. p. Idézet a 2. lapról. 346 Pobori Ágnes: Záró tánc. = Könyvtári Híradó, 1996. 2. sz. 1-3. p. Idézet a 2. lapról. 347 Az irattárban található „Egy modern nagyvárosi könyvtár funkcióterve" címmel 2 lapnyi, Papp Istvánnak tulajdonítható koncepció 634/97. számon (kézzel ráírva az 1997. IX. 9. dátum, s az, hogy Kovács Éva átadja a kispesti polgármesternek). A fejlesztés főbb területei a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. = Könyvtári Híradó, 1995. 5-6. sz. 6-7. p. 348 Katsányi Sándor - Kiss Jenő: A Fővárosi Könyvtár szerepe Budapest információellátásában. Történeti áttekintés. = TMT, 2002. 10-11. sz. 394-400. p. Ld. még Katsányi Sándor: Látomás és indulat a fővárosi könyvtár történetében. = Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2004. 4. sz. 28-43. p.
