Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Katsányi Sándor: Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 1945-1948
28 A főváros könyvtárának története 1945-1998 A szabad művelődésre alapozó radikálisabb tervezet: Kőhalmi Béla koncepciója A Tanácsköztársaság után elbocsátott s most a könyvtárba visszatérő kis könyvtáros csapat egészen más könyvtári programmal érkezett. Koncepciójának három - részben ellentmondó - építőeleme volt: a Szabó Ervin-i könyvtárelmélet, a Tanácsköztársaság könyvtárügyi gyakorlata (melynek Dienes László és Kőhalmi Béla kidolgozói voltak, Szigeti Gabriella aktív végrehajtója) és a Szovjetunió könyvtárügye (melyet Kőhalmi Béla a szakirodalomból ismert, Dienes László közvetlen tapasztalatokból is). A visszatérők közül a hazai és a nemzetközi könyvtári irányzatokat 25 éves távolléte alatt is mindig figyelemmel kísérő Kőhalmi Béla fogalmazott meg először kiérlelt, átfogó könyvtárpolitikai koncepciót. Nézeteit először a Városi Szemlében fejtette ki. 22 Kőhalmi az angol és amerikai könyvtárügy elmúlt évtizedeit elemezve megállapította, hogy az egykori szociálreformerek kezdeményezte eleven könyvtári mozgalom (mely a Szabó Ervin-i könyvtárszervezés mintájául szolgált) a 20. század első felében lemondott pedagógiai funkciójáról. Ennek következményeként az angolszász demokráciák könyvtárai könyvek tucatját csempészték ugyan „az utca elfelejtett emberének" otthonába, de pontosan azokat, amiket az átlagpolgár szeretett és kívánt. A könyvtárat már nem akarták beilleszteni a szabad művelődés rendszerébe, az intézmény az ember- nevelés műszeréből a polgári szellemi komfort tartozékává vált. (A kép - bár Kőhalmi nem mondja ki - a budapesti könyvtárügy útját is megjeleníti.) A gazdasági válság után azonban az új utat kereső amerikai társadalom, a Roosevelt-i nagyvonalú New Deal újra felfedezte a public libraryt, és beiktatta a gazdasági helyzetükből kimozdított milliók gyakorlati átképzésének programjába. A könyvtár az amerikai demokráciában a nevelésügybe szervesen beilleszkedő feladatokat kapott. A történeti áttekintésnek ezen a pontján a tanulmány felveti a kérdést: a magyar községi (=lakóhelyi közkönyvtári) könyvtárügy ma melyik utat választja. A New Deal előtti angolszász könyvtárpolitikát, kiszolgálva az unatkozó olvasókat, bestsellerekkel beleszédítve őket az olvasás gyönyöreibe. Ennek megvalósításáért - állítja a tanulmány - nem volna érdemes olyan tetemes áldozatot hozni, amilyenbe egy modern könyvtárszervezet kerül. Véget kell vetni a látszatsikerre pályázó, kényelmes módon a belvárosi olvasó felé kacsintó könyvtárpolitikának. Kőhalmi a New Deal-i könyvtárpolitikához hasonló magatartást javasolt: „Az olvasót a könyvtár céltudatos - azt mondanám - könyörtelen könyvbeszerző politikájával, a szakoktatás és a szabad művelődés szerveivel való kooperációval kell irányítani, és le kell mondani arról a rétegről, melynek ez nem kell [...] A régibb angolszász hagyományokból meg lehet tartani azt, ami a 'szolgálat'-ban olvasó-nevelő volt, az előzékeny tájékoztatást, az informálást, a friss szellemi termeléssel való kapcsolatot a 'nyílt polc' rendszertől a jegyzetes bibliográfiáig, de el kell vetni a kispolgári olvasódüh alázatos kielégítését." Az esszé írója nem rejtette véka alá: azokhoz a könyvtárosokhoz kívánt szólni, akik az angolszász mintát tekintik mérvadónak, ezért építette okfejtését nyugati könyvtári 22 Kőhalmi Béla: Községi könyvtárpolitika. In: Városi Szemle, 1947. 5-6. sz. 295-308. p. - Ismertetése: Magyar Könyvszemle, 1947. 284-285. p. - A tanulmány már 1946-ban készen volt: „A Társadalmi Szemlének, a párt új tudományos lapjának szántam. Majdnem hat hónapig hevertette a szerkesztő, mire visszavettem, és a Városi Szemlében jelentettem meg." Bereczky László: Beszélgetés a 85 éves Kőhalmi Bélával. In: Könyvtáros, 1969. 10. sz. 574.p.
