Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
304 A főváros könyvtárának története 1945-1998 esszé új elvet fogalmazott meg. „A jövőre nézve fel lehet adni az izolációs gyerekkönyvtári politikát." „A gyerekszolgálat autarkiájának felszámolását" ajánlotta: „az önálló gyerekkönyvtárakat, a leválasztott gyerekrészlegeket fokozatosan integrálni kell a könyvtári védővonalak minden szintjén a könyvtár egészébe." A vitában egyetértés alakult ki arról, hogy nem mehet a gyermekek kárára az összevonás, hanem a változtatás az igényeiket pontosabban, jobban kiszolgáló ellátásuk érdekében történjék. Jó keret ehhez a családi könyvtár, „amely a felnőttek és a gyerekek, a családok közös könyvtár- használatából indul ki."164 Az esszé a családi, a kétfedeles, sőt a főkönyvtárban is a gyermekek integrált ellátásával számolt, s ettől a gyermekszolgálat javulását várta. 1985-ös (1986-ban megjelent) irányelveiben az IFLA sem fogalmazott egyértelműen. A nagyobb könyvtárakban - az UNESCO közművelődési kiáltványának megfelelően - külön állományt, s ha lehetséges, külön teret szorgalmazott a gyerekek számára. Másrészt kimondta: „a kis és közepes könyvtárakban az elkülönítés minimális legyen, az egyes részlegekből könnyen lehessen átjutni a másikba. A gyerekek és a szülők élvezhessék együtt a könyvek közötti válogatás örömét." Szóba hozta, hogy a 14 éves korhatár önkényes, néhány könyvtár már 11 éven aluliaknak tart fenn gyermekrészleget.165 A hálózatfejlesztési vita fórumain kívül, a gyermekkönyvtárosokkal folytatott vitában 31 hozzászólás hangzott el.166 A diszkusszió a meglévő jóról (szeparált gyermekkönyvtár) és az ismeretlen rosszról (családi és kétfedelű könyvtár), az elkülönülő várukat féltőkről és a régóta együtt szolgáltatókról, a családi könyvtárt már kipróbáltakról szólt. A vitázók színvonalcsökkenéstől, az egymást zavaró felnőttektől és gyerekektől tartottak, s kevésbé beszéltek a kényszerítő indokokról. Szenvedélyes cikkben szólt a témához Szász Ilona. Hangsúlyozta, nem szervezeti-hierarchikus kérdésről van szó, hanem tartalmi célokról. Mi a FSZEK gyermekkönyvtárainak feladata? - kérdezte. „Csökken az olvasó gyerekek száma, egyre nagyobb befektetést, energiát kíván az öt évvel ezelőtti szint megtartása, kevesebb munkaidővel, kevesebb kollegával."167 A gyermekkönyvtáros-képzés megoldását, felkészültségük és készségeik fejlesztését tartotta a kérdés kulcsának. (Irodalmi, pedagógiai-pszichológiai felkészültség, módszertani, manuális, dramatizálási és animációs készség.) A hálózatfejlesztési esszé után - gyakorló könyvtárosok közreműködésével - külön gyermekkönyvtári koncepció készült.168 Az indulatok csitultak, belátták, hogy alkalmazkodni kell a hálózatfejlesztés általános irányához és - a pénztárcához.169 „A gyermekkönyvtári ellátásnak is szervesen kell beilleszkednie a tagkönyvtárak hálózati szinten megvalósuló kölcsönös kapcsolatrendszerébe, s fel kell számolnia minden autar164 Az idézetek Papp: Esszé... i. m. 36. lapjáról, s a védvonalak különböző szintjein is foglalkozott a gyerekekkel. 165 Az IFLA irányelvei közművelődési könyvtárak számára. Bp. MKE - OSZK-KMK - FSZEK, 1987. 53-54, 69-70. p. 166 Kerekes Pálné: A gyermekkönyvtárosok véleménye I-II. = Könyvtári Híradó, 1987.1. sz. 4-6. 2. sz. 6. p. 167 Szász Ilona: Mi végre vagyunk gyermekkönyvtárosok? = Könyvtári Híradó, 1988. 10. sz. 4-5. p. 168 Tervtanulmány a gyermekek könyvtári ellátásának helyzetéről és feladatairól. 1988. Kézirat. Elkészítését Kiss Jenő így indokolta: „a gyermekkönyvtárak kissé megmerevedett gyakorlata okozza a legtöbb problémát az új hálózatszervezési elképzelések érvényesülésében..." (Kiss Jenő előszava Barczi Zsuzsa: Egy kísérlet végén... i. m.) 169 Vö. Varró Istvánné: A gyerekek szolgálata. = Könyvtári Híradó, 1988. 6. sz. 3. p.
