Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 305 kiás, önellátásra való törekvést", hozzátéve, „a helyi adottságokhoz kell transzformálni úgy, hogy a gyerekek ne kerüljenek a későbbiek során sem hátrányos helyzetbe."170 Az anyagot megtárgyalta a főkönyvtári igazgatók értekezlete.171 Az előterjesztés „letisztult, átgondoltabb, túlzásoktól mentes" minősítést kapott, s bár konszenzus továbbra sem jö(hete)tt létre, abban megegyeztek, hogy a gyerekek és a felnőttek merev szétválasztása nem indokolt (ahol az ellenkezőjét kipróbálták, megnyugtató tapasztalatokat szereztek). A párhuzamosságok megszüntetése, a nem hagyományos hordozók beengedése és a korhatár leszállítása kezdett teret nyerni, s egyre kevésbé tartották szükségesnek az iskolai könyvtári funkciók átvállalását. A Kerekes Pálné vezetésével készült koncepció számolt a külön épületben működő gyermekrészlegek, -fiókok 14 éves korig szolgáltató változatával is. Majd részben saját tervezetüknek is ellentmondva, hangsúlyozta, nem lehet mereven kezelni a 14 éves korhatárt. Minden könyvtár fogadjon gyerekeket, a gyermekkönyvtárba pedig iratkozhassanak be felnőttek. A felnőtt könyvtárral közös épületben lévő gyermekrészlegeknél 12 éves korhatárral számolt, s a felnőttek irodalmának párhuzamosságát kiküszöbölhetőnek vélte. A tervezet a korábbi tematikus elrendezést tartotta jónak a családi könyvtárakban.172 Minden, gyerekeket fogadó könyvtárban, speciális felkészültségű gyermekkönyvtárosokkal számolt. A tervtanulmány/koncepció letompítottra sikerült. Nem szolgált tervként. A gyermekkönyvtárosok - a tanulók könyvtárhasználati kultúráját, szokásait megalapozó rendezvények tömegének átvállalásával, lebonyolításával - sokat tettek az iskolai könyvtárak hiányosságainak pótlására. A tanulmányok segítése, más könyvtárak feladatainak pótlása - a közép- és felsőoktatásban tanulók fogadásával együtt - idővel a hálózat egyik legfőbb traumájává vált. A Könyvtári Híradó szerkesztősége kezdeményezte a gyerekek könyvtári ellátásának (újbóli) megvitatását. Azt tárgyalták, hogy sikerülhet-e teljesíteni a stratégiai terv előirányzatát, miszerint „mind több gyerek érezze második otthonának a könyvtárat." Szász Ilona grafikonja és egy hozzászóló táblázata173 sokkoló volt! A grafikon szerint 1985 óta - a tanulók csökkenő számánál erősebben - csökkent az olvasók-, s ennél is jobban a kölcsönzők száma. A táblázat szerint 1970-ben a 43 847 olvasó a tanulók 33%- át, 1985-ben a 69 191 beiratkozott a tanulók 32%-kát tette ki. Számuk 1991-ben 51 289 olvasóra (29,2%) csökkent, 1992-ben 39 477 olvasóra (23,5%) zuhant. Közben a kölcsönzők száma 1990-től meglepően meredeken emelkedett. Ez fellobbantotta - az átszervezések, az új stratégia miatt amúgy is erős - szenvedélyek lángját. Vizsgálat deríthetett volna fényt arra, hogy az eredmények alakulásában mekkora szerepet játszott a beiratkozási díjak emelése, ill. az, hogy hatására az egyéni könyvtárhasználat mennyire alakult át családi (tehát a gyerekek által a felnőtteknek is, vagy egy gyerek a testvéreinek is) kölcsönzésévé. 1991-ben a stratégiai terv vitája mutatta, hogy a hálózatfejlesztés vitái nem oszlatták el a gyermekkönyvtárak félelmét. A témához hozzászóló Csománé Kőszegi Anna szerint 170 Vita után publikált változata Kerekes Pálné: A gyerekek könyvtári ellátásának helyzete és feladatai Budapesten. = Könyvtári Figyelő, 1989. 4. sz. 377-382. p. (Az idézet a 377. lapról való.) 171 Kovács Éva: A gyerekek könyvtári ellátása. (Beszámoló a tervtanulmány tatai vitájáról.) = Könyvtári Híradó, 1988. 7. sz. 1-2. p. 172 A gyerekkönyvtárak szépirodalmi állományának tematikus bontását 1979-ben módosították, a gyerekek érdeklődési körének tágítása, igényeinek fejlesztése céljából. 173 A gyerekek könyvtári ellátása. Beszélgetés Szász Ilonával. = Könyvtári Híradó, 1993. 8-9. sz. 1-5. p.
