Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 303 Szalui Ágnes zeneművésznek készült. Kényszerpályájának „jutalmaként" szervezhette meg a Zenei Gyűjteményt, amelynek 1991 szeptemberéig volt vezetője. Az egyik legjelentősebb, köz- és szakkönyvtári szolgáltatásra egyaránt alkalmas gyűjteményt hozta létre. Kiváló kapcsolatokat ápolt a hazai és a külföldi zenei gyűjteményekkel. Másik „alkotása" a zeneikönyvtáros-képzés megszervezése. Szabó Ervin emlékérmet (1981), Budapestért jelvényt (1987), Pro Arte Budapest Díjat (1990. március 15-én), Pro Bibliotheca Civica (1991) kitüntetést és Széchényi Ferenc-díjat (2005) kapott. A lépcsőzetes állományalakítással a zenei, a hangzó anyagot beszervezte a főkönyvtári rendszerbe, s elindította integrálásuk folyamatát. A csak helybenolvasási, prézens használat helyett szűk körű kézikönyvtár alkalmazását javasolta, s azt, hogy a hangzó anyagnak is „kölcsönözhető állománnyá kell válnia a nagykönyvtárakban, ill. a 2. fedélben (ahol gyűjtemény a könyvtár) a zeneirodalom legalapvetőbb alkotásainak." Azt is jelentette ez, hogy a nyelvi, irodalmi, ismeretterjesztő és a gyerekanyagot is a megfelelő nyomtatott dokumentumok körébe célszerű irányítani. A zenei részlegekben a zene hangzó és nyomtatott formáinak egyaránt helyük van. Kerülendő a komolyzene - könnyű zene megkülönböztetés. A hangzó anyag attribútuma minden könyvtárnak, szolgáltatása adekvát a többi dokumentuméval. „A zenei könyvtárak hálózatában vertikálisan és horizontálisan támaszkodni kell egymásra, szolgáltatásait figyelembe véve kell az egységes, mindenirányú igény-kielégítésbe beépülni."162 Mivel teljességre törekedni a zenében nehezebb, mint az irodalomban, lényeges az egymásra támaszkodás, a párhuzamosságok lehető kiküszöbölése - tekintettel a főváros többi zenei könyvtárára és a FSZEK Zenei Gyűjteményére. Fontos, hogy a főkönyvtárak vezetésével kialakuljon a kerületen belüli munkamegosztás és egymásközti csere. A Zenei Gyűjtemény - kényszerből - az irodalmi és népzenei lemezeit átadta két kerületi könyvtárnak. így lett a Dagály utcai főkönyvtár a népzene, a Kertész utcai az irodalom letéteményese. A főkönyvtárakban az a cél, hogy legyen képviselve minden zenei stílus- korszak, minden műfaj, ott legyenek a szerzők legjelentősebb művei, a legnevesebb előadók felvételei és a népzene. A családi könyvtárak pedig - a népszerű és szórakoztató komolyzene mellett - „turkálójukban" adjanak helyet a jazz, pop, rock, protest song, musical, operett, sanzon műfajának és a filmzenének is. Szalai Ágnes szerint a FSZEK hálózatában 23 év alatt eljutottak oda, hogy a hangzó anyag egyenjogúságot kapott. Elérkezett az idő a tömegízlés kielégítésére is. „Amit csak lehet, hozzáférhetővé kell tenni" - írta. A hangzó anyagot be lehet osztani a többi dokumentum közé, s olyan választékot kell kínálni, „amely kedvet ad a zenehallgatáshoz". E program szerint „a tömegigény egyre inkább a pihentető, szórakoztató zene felé tolódik", s „ne tegyük a zenét mesterségesen 'arisztokratikussá', katedrálisokban hallhatunk rock miséket is."163 A gyermekek szolgálata az új rendszerben A fejlesztési tervezet a gyermekek könyvtári ellátásának pazarló voltát is szóba hozta. A változó - jórészt romló - körülmények miatt, a fölösleges duplázások elkerülésére, a bizonytalan életkor-határra, valamint az új olvasási szokásokra tekintettel, a fejlesztési 162 Szalai Ágnes: Ajánlások a FSZEK fonotékái számára. = Könyvtári Híradó, 1987. 10. sz. 1-4. p. Az írás a főkönyvtárvezetők 1987. szeptemberi értekezletére készült. 163 Szalai Ágnes i. m. 3. ill. 2. p.
