Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 291 A kétfedelű könyvtárban a kölcsönzés dominál, de nem mondhat le a helybenolvasási övezetről. Családi könyvtár is abban az értelemben, hogy az egész könyvtár a gyerekeké, a hagyományos fedél is. Végzetes hiba volna, ha az egyik fedél a gyerekeket, a másik a felnőtteket szolgálná. Állományának, szolgáltatásainak, övezeteinek olyan kialakítása, telepítése célszerű, hogy minden korosztály és igény megtalálja a maga helyét. A falakkal elhatárolt av-részlegek helyett másolásra, műsorkészítésre elkülönített stúdió az ajánlatos megoldás. A kétfedelű könyvtár sem önellátó, rászorul hátsó „védelmi vonalakra". Kerületközi könyvtárak hiányában a központi ellátó szolgálathoz fordul. Szorgalmazói remélték, hogy az információszolgáltatási kötelezettségeket a központi ellátó szervezet egyszerűbben, gyorsabban, olcsóbban és szakszerűbben tudja teljesíteni. Ott voltak erre a szakkönyvtárak is - presztízsből való önellátást nem javasoltak. A két fedél nem két könyvtár, hanem ugyanannak a könyvtárnak két arca. Ugyanaz az olvasó egyik igénytípusával a családi részleget keresi fel, másikkal átmegy a hagyományos fedélbe.100 A kétfedelű könyvtár ideája kevesebb ellenkezést váltott ki, a kísérleti működés tapasztalatai jók voltak. A már hivatkozott vizsgálat a kísérleti könyvtárakban úgy tapasztalta, hogy ezekben a könyvtárakban a kölcsönzött könyvek 70-75%-a a családi fedélből való. A könyvtár mint közösségi ház A könyvtár vezetői céljaik eléréséhez megragadták azt a lehetőséget, amit a művelődési otthonokról, az ilyen jellegű intézményekről (pl. a klubkönyvtárak) zajlott vita tanulságai kínáltak. Kiss Jenő és Papp István gyorsan kialakult munkamegosztására példa a könyvtár, mint közösségi ház koncepció köztudatba plántálása. Kiss Jenő a pártfolyóiratban mintegy bedobta a köztudatba, Papp István pedig vele egyidejűleg szakmai lapban teoretikusan részletezte, miért lenne jó Budapesten ez az ugyancsak angolszász és skandináv területről indult és már bevált megoldás.101 Észrevették, hogy a Nyugat- és Észak-Európából építészek kezdeményezésére hazahozott, általános művelődési központ néven meghonosodni látszó intézménytípusra ráhangolódott a (kultúrpolitika. Szerették volna meggyőzni a főváros vezetőségét és a könyvtárosokat, hogy a lakótelepeken és peremkerületekben a fehér foltok csökkentése gyorsabban, az előbbi intézményekénél jobb hatékonysággal valósítható meg az akkor meghirdetett a hasz100 Vajda Kornél: Új utak... i. m. 101 Kiss Jenő: Hagyományos és új szellemi szolgáltatások i. m. Papp István: A könyvtár mint a közösség háza. Egy divatról a fővárosi lakótelepek szemszögéből. = Könyvtáros, 1986. 5. sz. 252-259. p. A FSZEK kézirattárában található 1985. szeptember 19-iki keltezésű 13 lapnyi gépirat ugyanezzel a címmel, s amelyet szeptember 23-án kelt levéllel Papp István megküldött a Fővárosi Tanács VB. Művelődésügyi Főosztályára, „korábbi megbeszéléseinkre hivatkozva" mint vitaanyagot. Arra a vitára utalhatott, mely a fővárosi közművelődési szakemberek, köztük a könyvtárvezetők között zajlott 1985. június 3-6. között rendezett tanácskozáson, a Fővárosi Tanács VB. Művelődési Főosztálya „A fővárosi közművelődés helyzete és fejlesztésének feladatai" című írásos anyagáról. (Vö. Könyvtári Híradó, 1985. július-augusztus, 14. p.) A küldeményt Kiss Jenő is láttamozta. A cikk e vitaanyag szerkesztett és némileg bővített változatának tekinthető. Megjegyzendő, hogy Uzsoki Andrea a Könyvtári Figyelőben (1984. 2. sz. 208-210. p.) ismertette Davies, D. W.: Public libraries as culture and social centers. The origin of the concept című, 1974-ben (!) megjelent 167 lapos könyvét, melyben az 1700-as évek végétől, de különösen 1850-től három angolszász kísérletről mutatta ki, hogy a könyvtár mint kulturális központ - nem volt sikeres.
