Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
292 A főváros könyvtárának története 1945-1998 náló könyvtára típusú intézményekkel összekapcsoltan. Ez az iskolákban korábban létesített közös ellátóhelyek ügyének újragondolása is volt abban az értelemben, hogy a lakossági klubigények hajtóereje sokszor nem annyira a művelődés utáni vágy, sokkal inkább a közösségi élet, a hasonló gondolkodásúakkal való találkozás igénye. A FSZEK javaslata szakítás (lett volna) a hazai gyakorlatban az eredetitől eltorzult, elsősorban (politikai) nevelési célzatúvá lett intézménnyel. Helyette (a nyugat-, északeurópai gyakorlattal megegyezően) azt ajánlották, hogy a közösségi ház inkább színteret és eszközöket nyújtson az egyéni vagy a csoportos tevékenységhez. „A közösségi ház nem arra való, hogy irányítson, befolyásoljon, tervezzen és jelentsen, nevelési célokat tűzzön ki és valósítson meg - mindezt rá kell, hogy bízza a társadalmi öntevékenységre, a szervezett és spontánul létrejövő közösségekre, társaságokra, klubokra és egyesületekre. Az ő kötelessége tulajdonképpen nem más, mint hogy a közösség tudomására hozza a benne rejlő lehetőségeket, eszközöket, felderítse azokat a csoportokat, amelyeknek minden valószínűség szerint szükségük lehet erre a színtérre..." S rámutatott a közös vezetés alatt működő művelődési házak és könyvtárak, komplex intézmények, a klubkönyvtárak ideológiát kínáló képződményének eredménytelenségére és torzításaira. Helyettük azt javasolta - s ezt a funkciót a könyvtárosok már a klubkönyvtárak szervezésekor is felkínálták102 - , hogy könyvtárra alapozott közösségi házakat alakítsanak ki. A könyvtár információs bázisához csatlakozva, jobb lehetőség nyílik bennük a közéleti, kulturális és bizonyos magánéleti tevékenységek kifejtésére. Az angolszász és skandináv példa mutatta, hogy a könyvtár sikerrel vállalja magára ezeket a feladatokat. Azt is hangsúlyozták a könyvtárosok megnyugtatására, hogy nem kell félteniük a könyvtárat a közösség széles skáláját szolgálni képes intézménnyé fejlesztésétől sem. A funkció bővülése egyfelől a közösségi terek gondozását, felügyeletét, használtatását jelenti, másfelől - s ez a „gondnokság" érdemi, szellemi része -, az a szervező és ösztönző munka, amellyel a társadalom formális és informális csoportjait, elsődleges és másodlagos közösségeit a lehetőségek igénybevételére ráveszi, nem idegen a könyvtáraktól. Az „iránycikk" rámutatott, hogy a könyvtárakban már eddig is kialakult egy sor olyan tevékenység, amely a közösségi ház szellemében fogant. A gyermekkluboktól kezdve a könyvtárakban működő körök, csoportok, vagy a könyvtárba pusztán beszélgetni, találkozni betérő néhány fős közösségek, vagy a különböző rendezvények, előadások, kiállítások stb. jól mutatják ezt. (Már ezt megelőzően a Könyvtári Híradó az ilyen és hasonló rendezvények - itt részletezhetetlen - óriási tömegét sorolta fel. Ha lehet, később még inkább szaporodtak az ilyen rendezvényekről szóló híradások.) Ezért a tartalmában és formájában megújuló könyvtár kínálkozik a maga tereivel, könyv- folyóirat-, audiovizuális stb. állományával, felszerelésével és szervezetével ilyen közösségi ház funkcióra. A közhasznú szolgáltatásokat kifejlesztő könyvtár különféle életproblémák, egyéni-közösségi kérdések megválaszolására vállalkozik. A közösségi házként működő könyvtár gondolata koherens a formálódó ellátási védvonal koncepcióval. „Meggyőződésünk, hogy egy ilyen típusú könyvtárral lehet a leggazdaságosabban megoldani a lakosság viszonylag komplex közéleti és kulturális igényeinek kielégítését." 1985-ben vitát tartottak a hálózaton belül „A könyvtár, mint a közösség háza" címmel, s nem mindenki értett egyet vele. Papp István vitaanyagként küldte el a fenntartóhoz 102 Lásd a klubkönyvtár-vitát 1971-72-ben a Könyvtáros lapjain.
