Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
290 A főváros könyvtárának története 1945-1998 Családi könyvtárból vissza is alakítottak hagyományos elrendezésűvé könyvtárakat (pl. Csepelen). Nyolc év után azzal indokolták ezt, hogy 10-12 ezres nagyságrend felett nem célszerű a tematikus elrendezés. Előbb-utóbb túl sok csoport alakul. Sok szubjektív mozzanatot hordoz magában e megoldás. Számítógépes feltárás hiányában, túl sok olvasó, túl nagy állomány esetén, nehezen hozható szinkronba a két elv. Fontos érv volt a létszámhiány is. A célszerűség döntött. A régi elrendezés is lehetővé tette a kiemelést, a feliratokat és a barátságos, esztétikus környezetet.98 1994-től már a vezetés sem szorgalmazta családi könyvtárak szaporítását. A kétfedelű könyvtár A kétfedelű könyvtár99 a hármas osztású könyvtár két tartománya, a családinak nevezett közeli és a hagyományos szabadpolcos könyvtár (középtartomány) együttese. Szerepét kis könyvtárak is szerették volna betölteni, de nem voltak alkalmasak rá. Ez a könyvtár minimum 300, de inkább 6-800 négyzetméteres alapterületen, 16-40 ezres állományából legalább 2-5000 olvasót képes ellátni, akiknek fele a lakóhelyéhez közeli családi könyvtárt is használ. Ilyen könyvtár a hálózatban alig volt, pedig kerületenként legalább egyre, de inkább többre lett volna szükség - a csomópontokban. Számítások „ szerint három családi könyvtárból egyet kétfedelesíteni kell. A hagyományos könyvtár a prézens és a kölcsönözhető állomány kettősségére alapult. A kétfedelű könyvtárban a tematikus és a hagyományos elrendezésű gyűjteményrészek között húzódott választóvonal. Az állományt a két fedélbe tartozó, egymást metsző körökként kell elképzelni. A könyvek nagyobbik része itt is, ott is elérhető, de vannak, amelyek csak itt, vagy ott. A két fedél között a dokumentumok szükség szerint mozognak. A hagyományos fedélhez azok fordulnak, akik szerző vagy meghatározott tárgy szerint keresnek. Ebben a könyvtárban megvalósítható a gyűjteményjelleg, a választékot illetően megszorítás nincs. Külön raktári gyűjteményt (vagyis harmadik, távoli tartományt) ez a könyvtár sem igényel. Ez sem megőrző, ez is a használattól elkopó állományú könyvtár (pl. a három éve nem használt művekből a második és a többi példányt ki kell vonni). Jelentősebb, mintegy 3000 kötetes prézens állománya van, a világra tárt minél szélesebb ablak érdekében a bibliográfiákra célszerű nagyobb súlyt helyeznie. Bőségesen, az igényeknek megfelelően gyűjt időszaki kiadványokat (megőrzéssel, de a kölcsönzés megengedésével). Gyűjti az av-dokumentumokat és idegen nyelvű könyveket is tart, szórakozásra, nyelvtanulásra. Az állomány elrendezése egyben visszakereső rendszer is, a hagyományos fedélbe kerülő anyagot - más szempont szerinti elrendezéssel - a legszigorúbb betű- és szakrendben kell tartania. Legyen leíró és tárgyi katalógusa és igény szerint egyéb segédeszköze is. 98 Vargáné Vida Emília: Hogyan tovább családi könyvtár? = Könyvtári Híradó, 1994.12. sz. 6. p. Megkérdeztük Kovács Évát: Miért alakította vissza a Vénusz utcai családi könyvtárat? = Könyvtári Híradó, 1994. 11. sz. 7. p. 99 Az elnevezés etimológiájára a tanulmányozott szakirodalom, de még gépiratok sem adtak választ. Gerő Gyula közlése szerint fordítási leiterjakab. Talán azt fejezi ki, hogy két könyvtár található egy fedél alatt, holott hívei ez ellen erősen tiltakoztak, mondván, hogy nem két, hanem kétféle (böngésző, nem konkrét igény kielégítésére, illetve határozott célból érkező) olvasó kielégítésére szervezett szolgáltatást nyújtó egy könyvtárról van szó. A szakma hamar megszokta, s nem foglalkozott azzal, hogy az elnevezés pont az ellenkezőjét (is) jelent(het)i.
