Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Katsányi Sándor: Koalíciós évek a politikában és a könyvtárban 1945-1948
26 A főváros könyvtárának története 1945-1998 merkedtek Solti Andrásnéval, aki társadalmi munkásként a Kommunista Párt központjában az alapszervezetek könyvtárosaival foglalkozott. Nyilas Márta Soltiné hívására már 1945-ben a Fővárosi Könyvtárba került, Dobos Piroska 1947-ben. Őt ekkor Soltiné vezette be a kerületi könyvtárak ügyeibe. 1946 januárjában a könyvtárigazgatói feladatot vállaló Dienes Lászlóra egy rendkívül heterogén személyi összetételű könyvtár várt. Ott volt a Fővárosi Könyvtár két világháború között kialakult gárdája, a Tanácsköztársaság ügyével azonosuló, most visszatért kis csapat és az újonnan odahelyezett, progresszív vagy baloldali, de semmiféle könyvtári tapasztalattal nem rendelkező értelmiségiek együttese. E rétegeknek nem csak a könyvtári múltjuk volt meghatározóan különböző, hanem élesen eltérő társadalmi és könyvtári jövőképek állították őket szembe egymással. Eltérő elképzelések a Fővárosi Könyvtár szerepéről A MEGVÁLTOZOTT TÁRSADALMI-POLITIKAI HELYZETBEN A fasizmus és a német megszállás alól való felszabadulással, egy demokratikus társadalmi rend bizonytalan ígéretével s ugyanakkor a szovjet megszállással, a kommunista párt előnyös pozícióba kerülésével merőben új korszak kezdődött. Kérdésessé vált: milyen lesz, milyen legyen az új viszonyok között a városi könyvtár szerepe. A különböző világnézeti alapon álló könyvtárosok más-más választ fogalmaztak meg. Konzervatív válasz: a könyvtár, mint a politikai pártatlanság intézménye A régi könyvtárvezetés „ideológusa", Szentkuty Pál 1945 tavaszán passzív védekezési stratégiát követett, a könyvtár legfőbb feladatát az adott helyzetben a pártatlanság megőrzésében látta a radikálisan előretörő baloldallal szemben. Elvi álláspontját egy beadványban fejtette ki, melyet a könyvtárosi kinevezések ügyében a polgármesterhez intézett: „Könyvtárunk egyetemes könyvtár, s mint ilyen a lehető legteljesebb tárgyilagossággal [kiemelés az eredetiben] tartozik eszményi céljának és az utókornak, melynek számára anyagát gyűjteni, megőrizni és átörökíteni kell. Korát és korának szellemi áramlatait - mind, valamennyit - dokumentálni mindenek előtt való kötelessége (...) Könyvtárosnak csak olyan ember való, akiben legalább az objektivitásra való törekvés megvan. Ezt pártemberekről eleve föltételezni igen nehéz, ha ugyan nem teljességgel lehetetlen. A széles látókör és nem a szűk pártkeretek közé szorított szemlélet a legelsőrendű kívánalom."18 Szentkuty nyíltan megfogalmazta, hogy bármelyik radikális pártideológia hatol be a könyvtárba, az intézmény „egy szélsőséges párt propagandaeszközévé silányodik" - ezt tette a közelmúltban a nyilas pártvezetés, de ilyen volt Szentkuty beadványa szerint a távolabbi múlt is, mikor „a Fővárosi Könyvtár egyoldalú szociologizmusban csontosodott meg." „A demokráciának most ránk köszöntött előítéletektől mentes szabadabb szelleme végre lehetővé fogja tenni tán" - bizakodott Szentkuty - „hogy a tisztviselők alkalmazásában a helyes kiválasztás egyetlen elveként a szellemi rátermettség döntsön." 18 Szentkuty Pál levele a polgármesterhez 1945. máj. 2. FSZEK irattár, 121/1945.
