Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
280 A főváros könyvtárának története 1945-1998 Megmérettetés 13 év után A Fővárosi Tanács VB 13 év után ismét napirendre tűzte a FSZEK munkájáról szóló beszámolót. A VB-ülést alaposan előkészítették. 1984. október 23. és december 20. között 6 előterjesztés-változat készült, ám köztük az eltérés szinte kizárólag a központ új épülettel, vagy felújítással összekapcsolt bővítésében volt. A beszámoló egyrészt az egyik legsikeresebb évtizedről adott számot. (Az alapítás utánihoz volt hasonlítható, amikor a FSZEK még „diktálta a tempót" és példaként szolgált a többi magyar városi könyvtárnak.) Másrészt arról, hogy észak- és nyugat-európai összevetésben a legtöbb mutató tekintetében az utolsó helyen áll a könyvtár. Sikeres a hálózatfejlesztés: a beszámolási időszakban 33 új könyvtárat adtak át, 50%kal nőtt a hálózat könyvtárainak alapterülete. Igaz, 10 közülük 100 négyzetméternél kisebb, miközben a kőbányai, a kispesti, a kelenföldi, az angyalföldi, a csepeli főkönyvtár és a Kertész utcai olvasóterem, továbbá az 1985-ben átadott pestlőrinci, vagyis az összes korszerűnek mondható az adott időszakban létesült. A beszámolás idejére befejezték a főkönyvtári rendszer kiépítését. Igaz, igazgatási-szervezési megfontolásból tették teljessé, hiszen egyik főkönyvtár sem érte el a felsőfokú könyvtár követelményeit, a középfokot is csupán egy részük, főleg az újak. A program teljes végrehajtásához, a felsőfok eléréséhez újak építése (lett volna) szükséges, bár kétséges, hogy szükség volt-e 22 főkönyvtárra! A határozat nem is erre, hanem a lakótelepi hiányok pótlására tette a hangsúlyt. A számszerű eredmények nem voltak rosszabbak az országos átlagnál. Az új könyvtárhoz jutott kerületekben számottevően nőtt az olvasók száma. (De a szakszervezeti könyvtárak gyengülő teljesítményeivel, valamint a szakkönyvtárak eredményeivel együtt sem javítottak a városok közti helyezésen!) A jelentés hangsúlyozta: az ellátottságot nem a könyvek száma, hanem összetétele, a dokumentumtermés reprezentáltsága mutatja. Az elavult, használhatatlan és fölösleges művektől való megszabadulás (adott esetben kiárusításuk), kisebb, ám ütőképesebb állományt eredményezett. Ehhez csatlakozott a hangzó anyag és a diák, videokazetták gyors elterjedése. A duplumraktárat valóban azzá tették, a fölös állomány kivonását rábízták a főkönyvtárakra. Hosszan sorolták az újdonságokat. A felnőtt- és a gyermekkönyvtárakban 13 éve csak könyvhöz és folyóirathoz lehetett hozzájutni. A vizsgálat idejére 9 könyvtárban jött létre zenei részleg és nyelvstúdió (köztük a Zenei Gyűjtemény hangstúdióval ellátott olvasóterme), további 12 helyen lehetett zenét hallgatni, 6 helyen hanglemezt, 8 könyvtárban nyelvleckét. Kőbányán grafikákat lehetett kölcsönözni. Az ötnapos munkahétre való áttérés ellenére nőtt a könyvtárak nyitvatartási ideje: 21 helyen lehetett hétvégén kölcsönözni, 10 könyvtárban az olvasóterem szombat-vasárnap is nyitva tartott. Már szóba került a közhasznú tájékoztatás is. A jelentés a közművelődési feladatokat ellátók közé sorolta a központot is, bár az a közkönyvtár magasabb szintjét - adottságok híján - nem érte el. AKözponti Könyvtár elhelyezésének megoldása a hálózat, a közművelődési ellátás miatt is nélkülözhetetlen. A Budapest Gyűjtemény munkáját az előterjesztés készítői átmenetként mutatták be a közművelődési és szakkönyvtári feladatok között, s azt a várostörténeti kutatás műhelyévé, az urbanisztika és a városigazgatás feladatainak megoldását szolgáló irányban tervezték fejleszteni. A szociológiai dokumentáció - noha a gyűjteményben kezdettől jelen volt - szolgáltatásait ekkor fejlesztette ki, a beszámoló szerint.
