Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Tóth Gyula: Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 1980-1998
Visszatérés a Szabó Ervin-i alapokhoz és korszerűsítés 279 állománygazdálkodással kapcsolatos kérdésekben szemléleti változásra van szükség, valamint egységesebb szakmai közvéleményre."65 A FSZEK-ben indult vita így külső fórumhoz jutott. De 1985-86-ban az Országos Könyvtárügyi Tanács is foglalkozott a mértéktelenül felduzzadt állományok - lassan növekvő kivonás - tárolókönyvtári tervek összefüggésében. Mindez nem menti, hogy néha rosszízű, a konkrétumokat nem mindig korrekt módon kezelő (is) volt a FSZEK-beli vita. Aligha kétséges, hogy apasztani szervezetten, végiggondoltan, szabályozottan szabad. S minden könyvtártípusban a funkciótól és sok minden mástól függően, eltérően lehet. A FSZEK vezetősége felismerte: az elhelyezési nehézségek megoldását nem csak kívülről kell várni, a könyvtárnak is kell erőfeszítéseket tenni. Az új szemlélet vitában edződött, erősödött. Az állományapasztási vita előjátéka volt a későbbi reformvitáknak. Mutatja az évtized eleji állapotokat Papp Istvánnak az 1982-es fenntartói felügyeleti vizsgálat során készített feljegyzése: „Függetlenül a szervezettől, amelyben működnek, a könyvtár osztályai hajlamosak az izolációra, mint ahogy a kerületi főkönyvtárakban is megfigyelhetők bizonyos centrifugális tendenciák. [...] veszélyekkel terhes az a magatartás, amely enged a megelégedésnek, amely a központ és a hálózat szemben állását kívánja - ha rejtett formában is - feléleszteni azzal, hogy nem vesz tudomást a két összetartozó félről, s egyfelől a maga tudományosságát hangsúlyozva megfeledkezik a közművelődési szemléletről, másfelől pedig megreked a könyvtári népkonyha szintjén. Benyomásunk szerint tehát még mindig nem jött létre a központ és a hálózat teljes integrációja."66 A FSZEK hálózatában az 1980-as évtized végére - erős vitában - elfogadottá vált az állomány apasztásának létjogosultsága, szükségessége. Az 1990-es jelentés szerint, „ebben az évben már majd minden könyvtárunk közel annyi egységet vont ki állományából, mint amennyit beszerzett, s voltak olyanok is, ahol jelentősen meghaladták ezt az arányt." 1992-ben a hálózat gyarapodása 109 797 egység volt, a csökkentés 187 711 egység. A FSZEK egészét tekintve 142 334 egységnyi gyarapodással 190 116 egységnyi csökkentés állt szemben.67 Az évtized mutatói csökkenő állományt, formálisan romlást jeleznek, tartalmilag azonban frissítést, az információs érték javulását hozták. A használói kereslet és a kínálat egyre közelebb került egymáshoz. 1995 tájára megszabadultak a tartalmilag elavult könyvektől. Aktuális maradt továbbra is az elhasználódott művek kivonása. Számos nem használt, ámde értékes művet határon túli könyvtárakba, iskolákba juttattak. 65 Bánhegyi Gyuláné: A könyvtárak jövője. MKE vándorgyűlés Békéscsabán. = Könyvtári Híradó, 1986. szeptember, 7-9. p. Az MKE-vita mutatott leginkább kapcsolatot a FSZEK-beliekkel. írásos beszámolót készített három vezető munkatárs gondjaikról és tapasztalataikról. Később meg is jelentették Bánhegyi Gyuláné - Sáfár Katalin - Szabó Jánosné: Gazdálkodik-e állományával a FSZEK? = Könyvtáros, 1986. 12. sz. 707-709. p.) írásos anyagot készített az OMIKK, a MKKE könyvtára, két megyei könyvtár és egy iskolai könyvtári szakfelügyelő. Sonnevend Péter téziseket állított össze az apasztásról fölöspéldány- gazdálkodásról, tárolókönyvtárról. (A KF, 1986. 5. számában jelent meg.) A társadalomtudományi szekció vitaindítóját Sárdy Péter (írását lásd előbbre), a korreferátumot Győri Erzsébet tartotta. Sárdy gyakorlatilag megkérdőjelezte a társadalomtudományi művek avulását, s a legnagyobb körültekintésre intett kivonásukat illetően. A példányszám csökkentését ítélte legkevésbé veszélyesnek. Az MKE vándorgyűlése II. Tanácskozás a könyvtári állománnyal való gazdálkodásról. = Vö. Könyvtáros, 1986.12. sz. 700-701. p. 66 1982. május 17. 8 p. A gépirat megismerését Papp Istvánnak köszönöm. 67 Előzetes tájékoztatás 1992 fontosabb statisztikai adatairól. = Könyvtári Híradó, 1993.1. sz. 5. p.
