Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Új stratégia - régi tehertételek. Az 1970-es évek
246 A főváros könyvtárának története 1945-1998 A hátrányos helyzetű olvasók Amikor a kulturálisan hátrányos családi környezetben élő fiatalok iskolai lemaradásának ügye társadalmi kérdéssé vált, a Szabó Ervin Könyvtár érzékenyen, gyorsan és segítőkészen reagált. Már a 60-as évek végén sokoldalú segítséget nyújtott ezeknek a fiataloknak, (1. A könyvtár szociális szerepvállalása c. fejezetet) a könyvtár e téren vállalt szerepére több országos napilap is felfigyelt.136 Dobos Piroska a támogatandó fiatalokat azonosította a munkás szülők gyermekeivel, a feladat így szinte határtalanná nőtt, hiszen a budapesti általános iskolai tanulók 60-70 %-a - a 70-es évek statisztikája szerint - fizikai dolgozók gyereke volt. S ráadásul a hálózat vezetőinek itt is bele kellett ütközniük a kőkemény valóságba: a könyvtári ellátottság éppen azokban a kerületekben volt a legrosszabb, ahol a legtöbb munkás élt.137 így hát pusztán etikai követelmény maradt, hogy a hálózat könyvtárai - bár általánosságban nem tudták vállalni olvasótáboruk növelését - javítsanak a munkásgyerekek arányán.138 A hátrányos helyzetűek másik nagy csoportjára, az egészségi hátránnyal élőkre valamivel később irányult rá a figyelem. Mikor Benjámin Judit és Bolgár Ágnes módszertani kiadványban számoltak be erről a tevékenységről,139 három területet említettek: az idős könyvtárhasználókkal való kiemelt törődést, a szociális otthonok ellátását és a mozgáskorlátozottakat felkereső szolgálatot. Az idős olvasókkal való törődés hangsúlyozása azért jelentett újdonságot, mert ők korábban nem igen fértek bele a „nevelő könyvtár" koncepciójába. (Most felmentést kaptak: „A könyvtár általános nevelő munkáját a 60-80 évesek már nem igénylik" - írták a szerzők.) A figyelem elmélyülését jól mutatja, hogy 1979-ben, a Szabó Ervin Könyvtár működésének 75. évfordulóján az idősek témája már külön előadássorozatot kapott: Cseh-Szombathy László mellett Meiszner Tamásné és Kiss Jánosné tartottak előadást140 A szociális otthonok ellátását illetően: a 70-es évek végén az V, XI., XV., és XVI. kerület könyvtárai működtettek az otthonok valamelyikében fiókkönyvtárat, a Vadász utcai és a sashalmi könyvtárosok kölcsönözni is kijártak. A bibliobusz két szociális otthonba vitt rendszeresen könyveket.141 A házhoz kötött olvasókat otthonukban felkereső szolgálat a Vadász utcai (1. sz.) könyvtárban bontakozott ki. Itt korábban az egészségügyi szakközépiskola tanulói vittek házhoz könyveket, 1972-től viszont (Aknay Tibor ötlete, Dénes Zsuzsa gerontológus tanácsai alapján) szervezett szolgáltatásként végezték ezt a feladatot, amihez 1979- től havonta két napra gépkocsit is kaptak; most már két könyvtáros (Benjámin Judit és Mucsi Katalin) vett részt közvetlenül a munkában. Itt fogalmazták meg a hálózatban először az egészségi hátránnyal élők javát szolgáló tudatos könyvtári feladatvállalást: 136 Komornik Ferenc: Segít a könyvtáros [a hátrányos helyzetű fiataloknak.] In: Népszabadság, 1970. okt. 8. - Esztergomi László: 'F"-es gyerekek a könyvtárban. In: Magyar Hírlap 1971. okt. 9. 137 Dobos Piroska: Munkások a könyvtárban. In: Könyvtáros, 1973. 11. sz., 635-640. p. 138 Dobos Piroska: A fizikai dolgozók gyermekei a könyvtárban. In: Könyvtári Híradó, 1973. 4. sz.,9-10. p. 139 Benjámin Judit - Bolgár Ágnes: Idősek és betegek könyvtári ellátása. Bp. 1981. Könyvtártudományi és Módszertani Központ. 140 A nyugdíjasok életkörülményeiről, az idős emberek könyvellátásáról és a kerületi könyvtárak idős olvasóiról. 141 Szőke Tiborné beszámolója a Könyvtártudományi és Módszertani Központnak 1978. szept. 15. In: FSZEK irattár 865.10-35.
