Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Új stratégia - régi tehertételek. Az 1970-es évek
244 A főváros könyvtárának története 1945-1998 Futala Tibor és Könyves-Tóth Lilla mellett Bartha Andrásné, a XIII. kerületi (2 sz.) gyermekkönyvtár vezetője volt, aki saját tapasztalatai, sikerei és kudarcai alapján fogalmazta meg a könyvtár feladatait az „F"-es (fizikai dolgozó szülők) gyerekekkel való foglalkozásról.126 A Tánczos Gábor által megrajzolt szociálpedagógiai szerepvállalás egybeesett a Szabó Ervin Könyvtárban már régóta érlelődő törekvésekkel. Nem véletlen, hogy Dobos Piroska azonnal hosszú cikkben reagált Tánczos koncepciójára, teljes egyetértéssel,127 bár a kérdést némileg eltérően közelítették meg: Tánczos előnyös és előnytelen helyzetben levőkről beszélt, Dobos Piroska viszont leszögezte: „E témát 1967 óta a Fővárosi Szabó Ervin kerületi könyvtárakban egyértelműen mint a fizikai dolgozók gyermekeivel való foglalkozást fogalmaztuk meg." Az eltérő hangsúlyok ellenére a gyakorlati megvalósítás terén a Szabó Ervin Könyvtár figyelemre méltó példák gazdag választékát tudta felmutatni, mint azt a Könyvtártudományi és Módszertani Központ megbízásából írt A fizikai dolgozók gyermekei a könyvtárban címet viselő kiadvány (1970) is tükrözte. Gyermekkönyvtárak A gyermekkönyvtárak helyzetét számos „leg" jellemezte. A 60-as években a Szabó Ervin Könyvtár leglátványosabb eredményeit a gyermekkönyvtárak létrehozásával érte el, de itt történt a legsúlyosabb visszaesés is a hatvanas/hetvenes évek fordulóján. 1967-ben 55 ezer gyerekolvasó látogatta a könyvtárat, (ez volt a csúcspont), 1970-re számuk 44 ezerre esett vissza. A továbbiakban - többek megítélése szerint - a gyermekkönyvtárosok fejtették ki a legnagyobb erőfeszítést, hogy a demográfiai okok miatt visszaesett olvasólétszám további süllyedését megakadályozzák, a tendenciát megállítsák, s amennyire lehet megfordítsák. Az 1970-es mélypont után a gyerekolvasók száma ismét enyhén emelkedni kezdett, az évek során 45-47 ezer között ingadozott.128 Csodát persze nem művelhettek. A gyermekkönyvtárak eloszlása a főváros területén véletlenszerűen, egyenetlenül alakult ki, s úgy is maradt. A könyvtárral rosszul ellátott kerületekben (pl. a VIL, a XI. kér.) a gyerekolvasók száma mélyen a fővárosi átlag alatt mozgott. És időközben a budapesti gyerekek igényei is növekedtek, túlhaladták azt a színvonalat, amelyet a gyermekkönyvtárak többsége nyújtani tudott. A könyvtárosok változatos programú rendezvények sorával igyekeztek megnyerni a gyerekeket. A 60-as évek közepén évi 800 rendezvényt regisztráltak, 1970-ben több mint ezret, 1975-ben kétezret. Nemcsak a mennyiség nőtt, a minőség, a tematikus és módszerbeli változatosság is. A gyakori irodalmi és könyvtárismertető foglalkozások mellett megjelentek a katalógushasználati, zenei, képzőművészeti rendezvények is.129 A 70-es évtized a megújult szellemű iskolai könyvtárak lassú kibontakozásának idő126 Esztergomi László: „F"-es gyerekek a könyvtárban. [Interjú Barta Andrásnéval.] In: Magyar Hírlap, 1971. október 9. 127 Dobos Piroska: A könyvtár pedagógiai funkciói a gyakorlatban. - In: A Könyvtáros, 1971.12. sz., 707-709. p. 128 A gyermekkönyvtárosok 1975/1976-ban széles körű felméréssel kutatták az ingadozás okait. L.: Kerekes Pálné: Az olvasótábor hullámzásainak okai. A fővárosi gyermekkönyvtárak tapasztalatai. In: A Könyvtáros, 1978. 3. sz., 141-142. p. 129 Benkőné Bartha Ilona: Az olvasómozgalom és a budapesti gyermekkönyvtárak. - In: A Könyvtáros, 1972. 9. sz., 527-531. p.
