Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Új stratégia - régi tehertételek. Az 1970-es évek
Új stratégia - régi tehertételek 229 „egypéldányos gyűjtemény" lett: a kis könyvtárakban is megtalálhatók voltak az olyan „fontos" művek, melyekre az olvasók rá sem néztek, ez viszont lehetetlenné tette a valóban keresett művek nagyobb példányszámú beszerzését. Ezzel szemben az új szabályzat elsősorban a tömeges (és nem a speciális) igényeket kielégítő művek beszerzését írta elő, a kurrens tájékoztatási eszközök közül pedig a gyors tájékoztatást lehetővé tevő legfontosabb műveket. Az alapfokú könyvtáraknak most már nem kellett a kultúra teljességét reprezentálniuk, jobban alkalmazkodhattak a valós igényekhez - legalább is a követelmények elvi síkján. Mindez a korábbi, meglehetősen merev elvárásokhoz képest gyökeres szemléletváltozást volt. Ezzel ellentétes irányban mozdultak el a (részleges) felsőfokú könyvtárakkal szemben támasztott követelmények. A korábban elképzelhetetlenül gazdag információs bázis kiépítésének, széles körű prézens állomány beszerzésének, a nem hagyományos dokumentumok állományba emelésének, 200-300-féle periodika beszerzésének követelménye egy új típusú intézmény körvonalait vetítette előre. A szabályzatok e könyvtárakat a tájékoztató intézmények irányába kívánták elmozdítani, s e téren a kapukat a korábbinál szélesebbre tárták, ami akkor is jelentős előrelépés volt, ha a teljes nyitottság előtt még ideológiai tabuk álltak.73 Az elvek megfogalmazását gyakorlati lépések követték: 1977-től gyarapítási tanácsadók készültek az egyes könyvtártípusok könyvbeszerzési kötelezettségének feltüntetésével, állományfejlesztési szakbizottság működött, jegyzékek készültek a kis könyvtárakból kivonásra javasolt művekről A kivonásnak azonban volt egy - mondhatnánk: etikai - feltétele. A kis könyvtáraktól csak úgy lehetett elvárni az értékes, de ritkán keresett művekről való lemondást, ha az ezekhez való hozzájutást felmerülő olvasói igény esetén a könyvtárközi kölcsönzés gyorsan és egyszerű eljárással lehetővé teszi. Ezért a Hálózati Módszertani Osztály az új gyűjtőköri szabályzatok bevezetésével egy időben megújította a könyvtárközi kölcsönzés hálózaton belüli rendszerét. 1976 októberében jelent meg a helyi könyvtárközi kölcsönzést szabályozó útmutató. A szolgáltatás a Központi Címjegyzékre és a hálózati (duplum) könyvraktárra épült. Gyakorlatilag csak 1978 júniusától lendült fel ez az átkölcsönzési gyakorlat: ekkor teremtették meg a személyi és a tárgyi feltételeket, mindenekelőtt a gépkocsi menet- rendszerű használatát. Az új szolgáltatás irányítója Németh Mária lett. Az átkölcsön- zések száma az 1977-es 607 kérésről 1978-ban 1200 fölé emelkedett, ennek felét a duplumraktárból ill. a létesítendő könyvtárak raktárából, kisebb részben a Központi Könyvtár állományából elégítették ki. Igényelhető volt a kérő könyvtár gyűjtőkörébe nem tartozó vagy az állományából hiányzó mű, szépirodalom is (a lektűrök 73 Pl. a filozófiai művek beszerzését a „haladók"-ra korlátozták, a valláselméleti művek közül csak az ateisták beszerzését engedélyezte a szabályzat stb. Az új kelenföldi könyvtár
