Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Új stratégia - régi tehertételek. Az 1970-es évek
208 A főváros könyvtárának története 1945-1998 ez vált meghatározóvá. Erre épült az 1972-ben kiadott „Szakmai irányelvek a közművelődési könyvtárakról" is. Szabó Ervin egykori könyvtári eszméi hivatalosan elfogadott stratégiává váltak. Milyen szerepet vállalt ezekben a konfliktusokban a Szabó Ervin Könyvtár? A könyvtárnak a vitákon résztvevő képviselője nem állt ki a public library eszme mellett. Szőke Tiborné túlzottnak tartotta a közművelődési könyvtárral szemben támasztott elvárásokat. O elsősorban a tömegigénnyel számoló irányelveket és tervezetet kívánt, a köz- és a szakkönyvtárak egységes ellátási rendszerét mondvacsinált problémának nevezte. A közművelődési könyvtárak - mondotta - még sokáig nem vállalkozhatnak az értelmiség egészének kiszolgálására. Szóvá tette, hogy a referátum nem értékelte kellően az ötvenes évek fejlődését.6 Dobos Piroska viszont ugyanekkor már az új koncepció felé hajló nézeteket képviselt, bár fenntartásokkal. Ez a kettősség a könyvtár egész magatartását jellemezte. A kettősség jól érzékelhető a két vezető személyiség: Sallai István és Dobos Piroska kapcsolatán is. Mint azt Dobos Piroskának Sallai halálakor írt Emlékezése is elárulja: úgyszólván minden könyvtári kérdésben és koncepcionális ügyben, minden egyes könyvtár korszerűsítésekor tudakolta véleményét. Mindvégig állandó tanítványa, tisztelője, de egyúttal örök vitapartnere maradt. „Az együtt dolgozás Vele mindig vitát jelentett" - írta visszaemlékezésében.7 Az alapvető kérdésekben csak lassan és nagy késésekkel közeledett álláspontjuk. Leglátványosabban a szabadpolc-vitában maradt le a Fővárosi Könyvtár, de a nagy kerületközi könyvtárak fontosságát is csak késlekedve fogadták el. Pergőtűzben. A főváros könyvtári ellátásának szakmai kritikája Szabó Ervin fellépése óta nem jelent meg a sajtóban annyi kritika a Fővárosi Könyvtár helyzetéről, mint 1970-ben. Ezek az írások egytől-egyig a könyvtár működési körülményeinek elfogadhatatlan helyzetét bírálták, a mostoha körülmények között folyó könyvtárosi munkáról viszont megértéssel szóltak. Meg nem nevezve, de félreérthetetlenül a könyvtár fenntartóját, a Fővárosi Tanácsot marasztalták el, bár némelyik cikk a könyvtár vezetőségének felelősségét is felvetette. Az írások szándéka egyértelmű volt: a nyilvánosság erejével a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságát lépésre kényszeríteni. A támadássorozat először a Nép- szabadságban kapott hangot, Foga- rassy Miklós (a Könyvtártudományi és Módszertani Központ munkatársa) tollából: „Nézzünk szét a fő6 s[ebestyén?] g[éza?]: Az OKDT vitájából. In: Könyvtári Figyelő, 1969. 1. sz. 25. p. 7 Dobos Piroska: Emlékezés Sallai Istvánra. Könyvtári Híradó, 1979. 1. sz., 33. p. A kiskönyvtárak a kritika össztüzében: a békásmegyeri 33. számú a Maxim Gorkij Kultúrotthonban