Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Új stratégia - régi tehertételek. Az 1970-es évek
Új stratégia - régi tehertételek 209 városban: bérházak emeleti lakásaiban, az épületek sötétebb földszintjén, művelődési házak mellékszárnyaiba szorítva s ott szinte rejtőzve „kerületi könyvtárakat", „fiókkönyvtárakat" találunk. S ha beljebb lépünk, általában zsúfolt polcsorok fogadnak, melyek között hiányzik a mozgás, a lapozgatás, az olvasás szabad tere, asztala [...] Egy számszerűen nagyra szaporodott könyvtári intézményrendszer viseli ma Budapesten Szabó Ervin nevét, ennek ellenére napirendre kell tűzni Szabó Ervin könyvtári 'örökösödési perét.'8 1970 a könyvtárügyben az országos konferenciára való felkészülés s egyben a számvetések készítésének éve volt, s e számvetések eredménye Budapestre nézve lesújtó lett. „Budapesten a városi tanácsi hálózat könyvtári ellátottsága rosszabb, mint az ország bármelyik megyéjében. Sajnos Budapest könyvtárilag a művelt világ egyik legrosszabbul ellátott fővárosává vált" - állapította meg Páldy Róbert (A Könyvtáros felelős szerkesztője) A városok könyvtári ellátása című írásában.9 10 Egy másik tanulmányban pedig Könczöl Imre így látta: „Húsz évvel ezelőtt az alakuló vidéki könyvtárak dolgozói úgy tekintettek a fővárosi kerületi könyvtárakra, mint utolérhetetlen példaképre. [...] Azóta nagyot fordult a helyzet. A fővárosi könyvtárak körülményei alig változtak, elhelyezés szempontjából az ország legmostohább helyzetben levő'könyvtárai közé tartoznak"w És végül a III. Országos könyvtárügyi konferencia tézisei és Kondor Istvánné vitazáró összefoglalása is a „hiányosan ellátott területek" közé sorolták a főváros könyvtári ellátását.11 A cikkek nem feszegették a felelősség kérdését. Erre csak négy év múlva került sor, mikor a helyzet már javulni látszott, a Népszabadság hasábjain, Havas Ervin tette szóvá, de csak érintette: „Nem lenne értelme utólag rágódni azon: szükségszerűen el kellett-e jutnia a Szabó Ervin Könyvtárnak erre a mélypontra? [Kiemelés az eredetiben.] Arra azonban fel kell hívni a figyelmet -sa propaganda és művelődési bizottság meg is tette ezt - hogy a dolgok ilyetén alakulásában közrejátszott az a szemlélet, mely a kulturális fejlesztést másodrendűnek degradálta, s ha a beruházásokból el kellett hagyni valamit, rendre a kulturális terület látta a kárát."12 A 31-es számú pestimrei fiók 8 Fogarassy Miklós: A budapesti olvasó nép érdekében. A fővárosi könyvtárak helyzetéről. In: Népszabadság, 1970. jún. 14 .Vasárnapi mell. 5. p. 9 A Könyvtáros, 1970. 6. sz., 324. p. 10 Könczöl Imre: Településeink könyvtári ellátása. In: A Könyvtáros, 1970. 9. sz., 515. p. 11 A III. Országos Könyvtárügyi Konferencia teljes dokumentumanyaga. Az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács 28. sz., kiadványa. Bp. 1971. 56., 68., 88. és 110. p. - A konferencián a Fővárosi Könyvtár nevében Dobos Piroska ugyancsak önkritikusan idézte Dienes László egykori, de meg nem fogadott szavait: „ha a feltételeket nem teremtik meg, az elért eredményeket nemcsak fejleszteni nem tudjuk, de megtartani sem." - Dobos Piroska hozzászólását közli: A Könyvtáros, 1971. 4. sz., 191-193. p. 12 Havas Ervin: Budapest közművelődésének fontos bázisa. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár helyzete és fejlesztési feladatai. In: Népszabadság, 1974. aug. 13. 7. p.
