Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
Differenciáltabb szolgáltatások felé utak és zsákutcák az 1960-as években
Differenciáltabb szolgáltatások felé 165 megindult egy másik nyilvános zenei könyvtár kiépítése is: az Állami Gorkij Könyvtár ugyancsak ekkor kezdett bele egy hasonló jellegű részleg szervezésébe.) A könyvtár jellege, gyűjtőköre, állományának megalapozása A Magyarországon egyedülálló, előzmény nélküli intézmény feladatkörét, jellegét a könyvtár egy Tanácsadó Testület véleményét igénybe véve alakította ki, mely az ország zenei közéletének kiemelkedő képviselőiből állt. Tagjai voltak többek között Fonai Miklós, Kárpáti János, Kecskeméti István, Lukin László, Molnár Antal, Szabolcsi Bence, Szó'nyi Erzsébet, Újfalussy József. Szakkönyvtári vagy közművelődési funkciókat vállaljon az új intézmény? - ez volt az alapkérdés. A Központi Könyvtár sajátos kettőssége ugyanis mindkét feladatvállaláshoz alapot nyújtott. A zenei világ részéről a legerőteljesebben dörömbölő igény a kisebb zenekarok kottaellátásának megoldása volt, ez, valamint a működési keretek szűkössége a zártabb szakkönyvtári szerepkör felé vitte az alakuló intézményt. A szervezés során vált egyértelművé, hogy az adott helyzetben a tágabb közművelődési igények kielégítésére nincs lehetőség. „Kiderült, hogy nem létezik közművelődési szakkönyvtár. Zenei gyűjteményünk nyilvános szakkönyvtár" - nyilatkozott a Szabó Ervin Könyvtár vezetősége a megnyitás évében, 1964-ben. A gyűjtőkör a lehetséges dokumentumtípusok közül a szervezés során a kottára, a könyvre és a folyóiratra szűkült le, a hangzó dokumentumok nagyobb arányú beszerzéséről ekkor lemondtak. A lemondást a rendelkezésre bocsátott helyiség szűkösségével és a költségvetési keret elégtelenségével indokolták, és csak ideiglenesnek tartották. Tartalmilag kizárták az ún. „könnyűzenét", a tánczenét, az operettet, a műdalokat (a klasszikusok kivételével) és a folklórt, vállalták viszont a szimfonikus dzsesszt. Egyébként a zeneirodalom teljes gazdagságának gyűjtésére törekedtek, a gyűjtőkörben szerepeltek a színpadi és az egyházi zene, a vokális zene és a hangszeres együttesekre vagy egyes hangszerekre írt művek. A könyvanyag vonatkozásában a magyar zenei irodalom teljességének beszerzését célozták meg, a külföldi irodalomból induláskor a legfontosabb kézikönyvek, alapvető monográfiák beszerzése volt a cél, s kiemelten vásárolták a modern zenével foglalkozó műveket. A gyűjtés 1962 közepén kezdődött meg. A kották nagy részéhez hagyatékok megvásárlása útján tudtak hozzájutni: Fleischer Antalnak, az Operaház volt karnagyának gyűjteményéből kb. 500 kötet zeneművet és 200 kötet könyvet illetve folyóiratot vettek meg,63 Harmath Arthúr főiskolai tanár házi Fehérhajó utcai épület 63 A teljes Fleischer-hagyatéknak, 2500 zenemű kottájának megvásárlására még 1947-ben kísérletet tett a könyvtár, de ekkor nem kapta meg hozzá a főváros anyagi támogatását. A hagyaték az Operaházba, majd az OSZK-ba került.
