Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A reformoktól a forradalomig 1953-1956
106 A főváros könyvtárának története 1945-1998 Fordulatok a Központi Könyvtárban A reformszemlélet térnyerése A Központi Könyvtárban már a Rákosi diktatúra idejében is voltak olyan könyvtárosok, akik megkísérelték - az adott lehetőségek között, Dienes László védelmét is élvezve - tompítani a szélsőséges követelmények élét. Közéjük tartozott Román József, Marót Miklós, Pataki Ferenc. Ez a kör 1953 után egyre kritikusabban szemlélte a kialakult társadalmi viszonyokat, és már nyilvánosan is kezdett hangot adni kritikai nézeteinek. Körük kibővült olyanokkal is, akik korábban elfogadták a Rákosi-rendszer politikájának szélsőségeit is, most azonban egyre inkább szembefordultak vele, a Nagy Imre-féle reformok hívei lettek. Ilyen volt pl. Erdős Péterné Köves Erzsébet, aki könyvtárossága előtt 1950-ig az MDP Központi vezetőségének politikai munkatársaként dolgozott, vagy a könyvtár szellemi-politikai életében egyre nagyobb szerepet játszó Szalai György. A kerületi pártbizottságnak küldött könyvtári jelentések pontosan tükrözik, hogyan erősödött meg ez a szemlélet a Központi Könyvtárban 1953-56 között évről-évre. 1953 októberében egy értekezleten a társadalmi problémák őszinte kimondására bíztatták a könyvtárosokat, ennek következményeként „különböző tisztázatlan" nézetek hangzottak el a jelentés minősítése szerint. „Ezt követően egyre erőteljesebbé váltak könyvtárunkban olyan jelenségek, mint eredményeink lebecsülése, a hibák felnagyítása."6 Már 1954-ben megindult a viszarendeződésért folytatott harc is. A Magyar Dolgozók Pártjának 1954 márciusi határozata után a könyvtári pártszervezet is a „jobboldali elhajlás" leküzdését kapta feladatul, s ekkor - a helyi pártvezetés jelentése szerint - „kiderült, hogy az alapszervezetek tagságában milyen erősen elterjedtek a különböző helytelen felfogások, jobboldali nézetek. A határozatokat a tagság egy része nem fogadta el, [...] ezek a nézetek sok esetben megtett megjegyzésekben, elsuttogott kritikákban vagy néha egyszerűen hallgatásban nyilvánultak meg."7 1955. április 14-én az MDP Rákos Mátyás irányította Központi Vezetősége Nagy Imrét minden funkciójától megfosztotta, a vezetés stílusa hasonlítani kezdett az 1953 előttihez. A reform szellemét azonban már nem lehetett a palackba visszazárni: egyre élesebb lett az ellentét a változást követelő és egyre több fórumot kapó reformkörök illetve a visszarendeződés hívei között. A Szabó Ervin Könyvtárban a reform és a visszarendeződés hívei egyaránt jelen voltak. A lényegileg vezető nélkül maradt intézmény heves politikai harcok színterévé vált. Ezek - ha eleinte látszólag nem érintették is közvetlenül a könyvtár szakmai ügyeit - utóbb mégis súlyos jelentőséget kaptak, ezért szemügyre kell vennünk az 1955- 56-os évek belső küzdelmeit. A könyvtár politikai konfliktusai a korábbiaknál élesebbé váltak, mikor a Központi Könyvtár 1955 januárjában új dolgozót kapott: Györk Lászlónét. Az új munkatárs valójában Rajk Lászlóné volt, akinek a börtönből való szabadulása alkalmából megtiltották neve használatát. A kötelező inkognito azonban a könyvtárban nem működött, egyesek 6 Kertész Pál jelentése a VIII. kér. pártbizottságnak 1956. febr. 14-én. - Fővárosi Levéltár, MDP iratok, XXXV. 103/C 7 Kertész Pál idézett jelentése.
