Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)

A reformoktól a forradalomig 1953-1956

A reformoktól a forradalomig 107 már ismerték, felszerelt íróasztallal várták, s rövidesen aktív baráti kör alakult ki körü­lötte.8 Rajk Lászlónét 1954. június 15-én engedték szabadon. Előbb KÖZÉRT vállalat raktá­rában kapott munkát, majd pártutasításra helyezték a Szabó Ervin Könyvtárba. A Buda­pest Gyűjteménybe került, a Budapest Történeti Bibliográfiája adatgyűjtésében vett részt. Azonosult a munkájával, „keményen és sokat dolgozott, megtanulta a könyv­táros szakmát."9 A politikai reformokat követelő, erőteljes társadalomkritikai hangot megütő tábor a könyvtáron belül egyre szélesebb lett. A régiek: Román József, Szalai György és a töb­biek mellett vezető szerepet játszott a meggyilkolt férje teljes rehabilitációjáért küzdő, s így a Rákosi-csoporttal szükségszerűen szembekerülő Rajk Lászlóné és alakuló baráti köre. Rajkné körül elsősorban azok a pártvonalról érkezett könyvtárosok csoportosul­tak, akik most Nagy Imre politikai nézetei mellett álltak ki, mint pl.. Erdős Péterné Köves Erzsébet, (aki korábban még radikális baloldalról támadta Dienes könyvtárpoli­tikáját, mint azt az 1951-es, korábban idézett cikke is mutatta) vagy a Pártfőiskolát és a politikai tiszti iskolát végzett Magos Gáborné Gimes Judit, (a Nagy Imre perben utóbb kivégzett Gimes Miklós testvére.) Az egyre erősödő kritikusi táborral 1955-56-ban in­stabillá vált szakmai és politikai vezetés állt szemben. A párt hivatalos intézkedéseinek bírálata a könyvtárban egyre nyíltabbá vált. A könyvtár dolgozóit a leglátványosabban Rajk László ügye állította szembe a Rákosi-Gerő vezette hatalommal, ezen a ponton kapcsolódott be a könyvtár az orszá­gos eseményekbe. Rajk felemás rehabilitációja után 1955. november 29-én a könyvtár párttaggyűlésén ismertették az MDP Központi Vezetőségének határozatát a Rajk-ügy- ről, Rajk Lászlóné ekkor hosszas felszólalásban fejtette ki elégedetlenségét és egyet nem értését: „Tovább fogok harcolni férjem teljes és maradéktalan rehabilitálásáért." Erdős Péterné a felszólalás szövegének a párt legfelsőbb vezetéséhez való eljuttatását indítvá­nyozta. A taggyűlésre és a közhangulatra reagálva Winterné a szűkebb pártvezetőség ülésén megállapította, hogy „az intézetben a párt irányvonalával ellentétes nézetek uralkodnak", megoldásul pedig azt javasolta, hogy „a Rajk-per nem lehet központi té­ma, el kell érni, hogy a tagság másfelé fordítsa érdeklődését." 10 Az érdeklődést azonban már nem lehetett szelídebb témák felé terelgetni, a folyama­tot nem lehetett megállítani. A könyvtár politikai irányultsága egyre szorosabban kap­csolódott a Petófi-kör tevékenységéhez. Kertész Pál 1956 augusztusában azzal jellemezte a könyvtári értelmiség magatartását, hogy „A Petőfi-kör vitáit pozitívan értékelik", Remete László pedig egy évvel később, 1957 júniusában szintén leszögezte - már elíté­lően - hogy „alapszervezetünk a Petőfi-kör szellemében működött." 11 8 A könyvtárban leadott önéletrajzában 1955 őszén még a Györk Lászlóné Földi Júlia aláírást használta. Az önéletrajz a FSZEK irattár személyzeti iratai között található. - Rajk Lászlóné könyvtári fogadtatásáról: Osvát Katalin: „Adassák özv. Rajk Lászlóné asszonynak." [Interjú 1956 októberében.] In: Nők Lapja, 1989. 8. sz. 6-7. p. 9 Marót Miklós visszaemlékezése. - Rajk Lászlóné könyvtárosi éveiről lásd. még: Román József: Távolodóban. Életrajzi vázlat. Bp. 1990. Magvető. - uő.: Önéletrajz. 1956-os Intézet, Oral History Archívum, 1986. - Pető Andrea: Rajk Júlia. Bp. 2001. Balassa Kiadó. 10 Az 1955. nov. 29-i taggyűlés és a dec. 3-i pártcsoport vezetőségi ülés jegyzőkönyvei. - Fővárosi Levéltár, Pártiratok, XXXV. 103/C/1955. 11 Kertész Pál jelentése az értelmiség helyzetéről 1956. aug. 22-én és Jegyzőkönyv az 1957.jún. 11-i MSZMP taggyűlésről. Fővárosi Levéltár, Pártiratok, XXXV 103/C/1956 és 1957.

Next

/
Oldalképek
Tartalom