Katsányi Sándor - Tóth Gyula: A főváros könyvtárának története 1945-1998 (Budapest, 2008)
A reformoktól a forradalomig 1953-1956
A reformoktól a forradalomig 105 vagy Solti Andrásnét említhetjük). Most viszont a hálózatvezetői poszt betöltője is többször változott: Solti Andrásné halála után Winter Pálné, majd Geréb Lászlóné váltották egymást. 1955-ben helyezték át a könyvtárba Dobos Piroskát, ekkor átmenetileg még nem vezetői beosztásba, de későbbi meghatározó szerepe miatt mégis itt kell elmondanunk: ki érkezett? Dobos Piroska 1918-ban született a Bereg megyei Gergelyiben, 1925-ben került családjával együtt Budapestre. Érettségizett, majd korrepetálásból, alkalmi munkákból élt. A háború után a IX. kér. pártbizottság munkatársa lett, 1947-ben rövid időre a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban kapott állást, Solti Andrásné beosztottjaként a fiókkönyvtárakkal foglalkozott. 1948-52 között a Budapesti Pártbizottságon tevékenykedett, 1952-54-ig az újpesti Könyvtárosképző Iskolát vezette, miközben a Pedagógiai Főiskola könyvtáros szakán oklevelet szerzett. Puritán életének vezérmotívuma már ezekben az években is a társadalom jobbá tételének őszinte vágya volt, a könyvtárban az ehhez vezető eszközt látta, az oda vezető, minden mást kizáró útnak pedig a kommunizmust hitte. Bár szenvedélyesen kereste a jó könyvtárak megteremtéséhez vezető lépéseket, sokszor csak nehezen és megkésve tudott merev nézetein túllépni. 1956. szeptember 1-jétől a könyvtár vezetésében hosszú évekre szóló fordulat történt: Révész Ferenc lett a könyvtár igazgatója. „Parkolópályáról", de nem a börtönből érkezett, a volt szociáldemokrata vezetők félreállításának-letartóztatásának hulláma enyhébb formában érintette. Révész Ferenc (1912-1985) a munkásmozgalomban részt vevő munkáscsaládból származott, tisztviselőként dolgozott a Fővárosi Gázmüveknél. Már fiatalon a Szociáldemokrata Párt egyik vezető személyiségévé vált, az Országos Ifjúsági Bizottság titkára lett. 1938-ban letartóztatták, 6 hónapos internálás után munkaszolgálat, újra internálás, német koncentrációs tábor követték egymást. Apját és öccsét a nyilas uralom alatt kivégezték. 1945 után a Szociáldemokrata Párt egyik vezetője lett: tagja volt a Központi Bizottságnak majd a Politikai Bizottságnak. 1947-48-ban vállalta a szoros, féllegális együttműködést a kommunistákkal, 1948-ban a Magyar Kommunista. Párttal való fúziónak a híve volt (mely valójában a Szociáldemokrata Párt felszámolását jelentette) vezető szerepet játszott az önálló Szociáldemokrata Párthoz ragaszkodó Kéthly Anna puccsszerű megbuktatásában. Az egyesülés után a Magyar Dolgozók Pártjában kapott jelentős funkciókat: a Központi Bizottság tagja, az Agitációs és Propaganda Osztály vezetőhelyettese lett. 1951-ben ettől az állásától megfosztva a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárába helyezték osztályvezetőnek. A Fővárosi Könyvtárba egyéni és családi megpróbáltatásai után (unokatestvérét bebörtönözték) a korábbi aktív és harcos politikus helyett már egy kritikus, szkeptikus gondolkozású, a konfliktusok vállalása helyett visszavonulásra hajló, jövendő munkatársaival szemben jóhiszemű Révész Ferenc érkezett. A legnehezebb időben, a forradalom kitörése előtt vette át a könyvtár vezetését, rá várt a forradalom utáni változtatások levezénylése is. 5 A könyvtár szétzilált vezetői gárdáját végül is Révész Ferencnek sikerült stabilizálni a 60-as évek elején, hosszú időre meghatározóan. 5 Életrajzok: Strassenreiter Erzsébet: Révész Ferenc 1912-1985. In: Pártélet, 1987. 12. sz. 83-85. p. - Meiszner Tamásné: In memóriám Révész Ferenc. In: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985/1987. - Révész Ferenc: 25 év történetéből. In: Társadalmi Szemle, 1970. 3. sz. 49-52. p.
