Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"Százezernyi kába így élt itt Pesten és Budán"
Már régen várt, s megbénult a szive. Zúgott a vár, prüszkölő kiín lovak Hátán érkeztek hetyke magyarok. Ő nem jött: egy csöndes álom-lovag. Ő nem járt a Duna táján soha, Egy halk dalu és halk csókú legény, És Jézusnak áldozák Margitot, Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén. BN 1906. augusztus 26. Vér és arany. 1907. ÖV I. Bp. 1975. 83. 1. 64 BUDAPEST ÉJSZAKÁJA SZÓL Budapest éji, nagy álmát hozom. Be víg város vagy, én bús városom, Zsibbadtan tapint fáradt két kezem, Cigánnyal, borral, nővel érkezem. Budapest éji, nagy álmát hozom. Én vagyok a mámoros, kusza est. Egy városom van: szegény Budapest. Máshol kesertí borom és söröm, Itt számba ömlik az édes öröm. Én vagyok a mámoros, kusza est. Én hozom az álmot, Léthe-vizet És Budapest ujjong, dalol, fizet. Bizáncban is nőtt feledés moha, De így feledni nem: tudtak soha. Én hozom az álmot, Léthe-vizet. Itt mindenkinek utolsó tor int, Itt a cél: esti öt vagy száz forint, Itt esténkint mind királyok vagyunk, Holnap már letörünk, vagy meghalunk. Itt mindenkinek utolsó tor int. 81
