Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"Százezernyi kába így élt itt Pesten és Budán"
Itt mindenkit temető-láng vakit, Itt mindenki gyászol már valakit. Rossz asszony, váltó, betegség, kaland, Rossz férfi, vak bőn, ártó hírharang. Itt mindenkit temető-láng vakít. Itt mintha a víg halál lengene, Színház, kávéház, cigány, bor, zene. Csók, ájulás, láz és mai siker, Mit bánjuk ma, a holnap mit mível. Itt mintha a víg halál lengene. Hajszás nap után éji örömök, Kigyulnak a szivek, ha én jövök, Ugye hogy jó az éji mérés, Ugye, hogy jó a vidám feledés? Hajszás nap után éji örömök. Holnap majd újra jövök, érkezem, Most a hajnal vad szagát érezem. Bús Budapest száguldj, rohanj tovább, Szedd össze a jövő éj zálogát, Holnap majd újra jövök, érkezem, A Holnap új versei 1909. Szeretném, ha szeretnének. 1909. ÖV I. Bp. 1975. 246-247. I. 65 A LÁNCHÍD LEVELE A Lánchíd a következő levelet intézte hozzánk: "Hajh, Széchenyi István, téged ugyan hiába nevezett el Kossuth Lajos a legnagyobb magyarnak. És engem is hiába csináltattál, hogy hirdessem Magyar ország dicsőségét. Pestet és Budát összekötöttem, s már azt'hittem, hogy Pes tét nem is Budával, de Európával kötöttem össze. Vén híd vagyok, aki sokat láttam s akit Hentzi se tudott elpusztítani. De most öregen, rozogán, javítás előtt, úgy képzelem, hogy el kell múlnom. El kell múlnom, mert Magyarország az én keletkezésemnél ősibb múltba süllyedt. Ha Magyarország megint úgy él, minta Lánchíd előtt, miért maradjon meg akkor a Lánchíd? Az udvari táncestélyre fogatok robogtak keresztül rajtam. Emlékezem, hogy még Ist82
