Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"Budapest nagyvárosi tandíja"
55 WESSELÉNYI MIKLÓS EMLÉKE Budapest, a hivatalos Budapest, a mai napsugaras tavaszi vasárnapon egy szép ünneppel arra figyelmeztette Budapestet, a nem hivatalos Budapestet, hogy volt egyszer egy rongyos, falurangú Pest város, s mikor ezt a rongyos, falurangú várost elborította a Duna, akadt valaki, aki ezt a Pestet érdemesnek tartotta arra, hogy érte s Ínséges, rettegő lakosságáért nem kisebb és veszedel- mesibb hősiességet tanúsítson, mint Leonidász Hellászért. Báró Wesselényi Miklósnak hívták e hőst. E dicsőséget a franciskánusok templomának falán beszédes, szép jel hirdeti ma óta. Milyen nagy volt az az ember, aki érezte, megérezte, hogy ez a rongyos, falurangd város mije az országnak. S hogy kell, azaz hogy kellene szeretni ma a magyar embernek Budapestet, ha nagy Wesselényi Miklós a régi Pestet úgy szerette! Hát szereti is. De egy kicsit fájdalmasan. Mint az olaszok poétája Rómáról énekli: "mi Róínát kértük, s ti Bizáncot adtatok", sokan azt vallják magyarok, hogy mi "Budapestet kértük, s ti Karthágót adtatok". Talán nem igazságos ez. Van óh fogyatkozása sok Budapestnek, de mégis csak szíve ez országnak. Európája és büszkeóége. Legyen különb, őszintébb, műveltebb, magyarabb is még, aztán becsületesebb, dolgosabb és szolidabb. Legyen s lehet. Ma, amikor elkésetten 1838 március közepének gyászos napjaira s Wesselényire, az árvízi hajósra emlékeztünk, erősödjünk meg a hitben, hogy Budapest nagy lesz, szebb, jobb és gazdagabb. Érdemes arra, hogy utolsó csöpp vérükig szeressék az eljövendő, Wesselényihez hasonló nagyok. BN 1905. április 10. ÖPM VI. Bp. 1966. 124. 1. 56 A SZAJNA MELLŐL n. BUDAPEST ÉS A LEVEGŐ Egy elmés Celino-vicc így ítél a mai világvárosokról:- Csodálatos dolog, hogy a városokat nem építik a szabadban. Holott a szabadban olyan jó a levegő. Párizsra nem illik ugyan, de Budapestre okvetlenül illik ez az elmésség. 71
