Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"Budapest… végső földülésemben megtámasztott"
39 HÁZ JEGENYÉK KÖZÖTT Hol sűrűinek a jegenyefák S hol babonásak a vidékek, Sok folyosója, szép kriptákban Reggelnek korán Álmos, hideg, vén és árnyas az Élet. Kövült arcokra süt be a Nap S a puha szőnyeg: siró márvány S előttük halk háló-termeknek A lyány-had vacog, Riszálni felejt, holtak között járván. Dél múlik: hideg és hidegebb Egyre az alkonyaiig minden: S lámpáskor minden összecsöndül Valami meleg, Ébresztő, fogó és fölséges rímben. Lidérc üli meg a jegenyét S benn, babonás házban kigyulnak Termektől a cseléd-ajtókig A Nap-riadott Csókok, esték, vágyak, eskük és múltak. Mikor szikráznak a jegenyék S jön az alkonyat sunyi csendben És kigyul a nagy-nagy kripta-ház, Olvad és kigyul Legmindenfélébb, bolond szerelemben. Az alkonynak ős órája üt, Mikor már-már jönnek a lázak, Jegenye lesz a ciprusokból S hős jegenyék Körülálljuk s befödjük ezt a házat. Ny 1914.. február 1. A halottak élén. 1918. ÖV II. Bp. 1975. 30. 1. 50
