Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Budapest… végső földülésemben megtámasztott"

Már túljártak a Huvösvölgyön, s a vegetáció csodálatos hunyó színeit s szent változatosságát csupán szivükben szemlélhették volna, és Altstein, aki alapjában egy új romantikájú költő volt, cselekedte is.

PÉTER; Haza kell mennie, drágám, akit csókolni külön, uj üdvösség, haza kell mennie, mert magát várják, ah akármit is beszél, s engem is várnak, ha akárhogy is tagadnám.

Csönd, rossz autó-muzsika, csókok, ölelések, vágyak, amelyek túlszárnyalják az autót s azokat, akik egymással ígyen találkoznak.

(Biztosan, valamelyik szeretőjéhez kívánna menni az a leány - diinnyö- gi fájó fejében Péter, a tudós -, és én két nap múlva már Nizzában leszek, s ezt nem tudja senki, én sem tudom biztosan, ez a veszedelmes nőstény sem, Bárczy polgármester, sem senki, mert én se tudom.)

A kocsi nagy erőlködések árán átment Pestre, azután beszaladt a Belvárosba, ahol Pippának nincs műterme, s hol ő csak egy afféle egyszerű polgári-leány, kinek az apja zugügyvéd.

P I P P A: Ez egy átjárós ház, maga már tudja, de nehogy eszedbe jusson, hogy nem megyek haza, s hogy talán a te furcsa fantáziád szerint elmegyek valaki máshoz.

A bérautó fejedelmi borravalóval kifizetve, s Altstein, a jeles ifjú, romantikus tudós sír, holott semmi oka rá. No, persze, Pippa nem ment haza, de ezt előre tudhatta volna, és tudta is. És ő már holnap elutazik minden való vagy képzelt menyasszonyoktól, Budapesttől és saját igen szeretett önmagától is.

A sofőr elszabadult, s mintha megifjult s megépült volna a gépe, úgy szaladt a Tisztviselőtelep, valóban budapesties címet viselő környékére.- Hol jártál - kérdezte nem Zsuzsi, hanem Susinne, ki részben bonne, részben nevelő volt egy miniszteri osztálytanácsos úrnál.

Mintha a ködnek se lett volna kedve ezek után megmaradni, majdnem csodás világosság támadt a ködben, s a rozoga autó boldogan pihent.

V 1913. julius 6.

ÖN Bp. 1961. 1239-1242.

tó nyúllá válnék; nem.)

47