Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Budapest… végső földülésemben megtámasztott"

Tehát biztos, hogy élni akarunk S úristenem, olyan nehéz elhunyni: Margita egyszer fölkapta fejét:

"Nem akarok az élettől elbújni S már úgy érzem, hogy szabad is vagyok S talán holnap füttetem fehér yachtom, Kissé unom kipletykáltan szenvedni:

Hát élni kell és menni, menni, menni."

És játszott a gyerekkel Ottokár,

Mint ahogy páran a Sorsunkkal játszunk S mink, a szemlélődő távoliak,

Véres, váratlan csillagokat láttunk S hittük, bódul a legszebb ember is Ezen a Bécses, papos, úri tájon,

Hogy nincs, ami lelkünket összekösse S akik volnánk is, sohse tartunk össze.

Ny 1912. október 16.

Margita élni akar. 1912.

ÖV I. Bp. 1975. 487-490. 1.

18

ADY ENDRE - DIOSI ÖDÖNÉKHEZ

/Budapest, 1907. jun. 26./

itt vagyok már harmadik napja Budapesten. Tele gyűlölettel, sőt utálattal. Pedig az emberek kedveskednek. Ovációkkal vártak stb. stb. Én meg valósággal búvok. A jókorkelés megy, mert tizenkettőkor mindig lefekszem. Lakni elsejéig a Páris-hotelben lakom. Elsejétől valószínőleg ugyanabban a házban, ahol a szerkesztőség van. Iszonyú bajom van a jegy-üggyel. Jegye csak Vészinek, Habosnak, Birónak van. Kijelentettem, hogy én másként nem maradhatok Budapesten. Most Ignotus fáradozik, hogy kivételesen kaphassak jegyet. Ha nem sikerül, hazamegyek. Nekem jegy kell.

VL Bp. 1956. 166-167. 1.

30