Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)

"Százezernyi kába így élt itt Pesten és Budán"

tak egy kis kenyérért. Ez a sok kegyetlen lárma fölrázta az öreget. Nincs any- nyi pálinka a világon, hogy ezt ne hallja és feledje az ember.

Jött és érkezett zavaros fejjel az öreg Goroszlóy. Sose járt ő még ebben a mennykonagy s különös városban. Ahol az ő fia rendőr, mégiscsak valami, hatalom. De ahonnan sose jön segítő pénz azoknak, akik a faluban élnek. Jön, jön, de az azután mindig elviszi a földet, mert bank szokta küldeni. A kis Go- roszlóy-birtokot is az vitte el.

Mégis holmi legénykedés kapta el az öreget, amikor Budapestre érkezett. Egy-két rongyos hatos zörgött a zsebében. A szokatlan lárma kótyagosította a fejét. Megindult vaktában, mintha pálinkát ivott volna már sokat. Alapjában igazán a pálinka vonta, csalta az ismeretlen utcákon össze-vissza. Egy kis pálinka, egy kis feledés, hiszen ez nem lesz baj. Már hálaistennek itt van Budapesten, Ruben is itt él, majd megtalálja, rendőr.

Goroszlóy Ruben hajnalban szolgálatból baktatott haza. Egy társával volt,

S be-benéztek azokba a pálinkáslebujokba, ahol okos rendőr mindig kaphat egy kis ingyenitalt.

Ruben részeg volt egy kicsit, s eszébe jutott, hogy ő voltaképpen úr. Goroszlóy Ruben, ipszilonos Goroszlóy. A társa pedig közönséges paraszt. Oktatta hát gőgösen, részegen, bölcselkedve, hangosan a társát.- Nézze, Kenyeres D. István, az úr mindig úr marad. Az én szép apám még igazi úr volt, akinek két falu jobbágya volt. Az apám még emlékszik egy és másra kis kölyökkorából. Ordított a bitang paraszt, annál többet kapott.

Kenyeres D. István nagyokat morgott, de tetszett neki, hogy ilyen ősi úr a kollégája. Ruben úr pedig dölyfösen folytatta:- De láthatja maga is, hogy a jó vér megvan bennem is. Ha én ütök, nem nézem, hol érem.

Kenyeres D. István majdnem szégyenkezve mondta:- Az igaz, ami igaz, igaz.

És megint csak betértek egy új kocsmába. Megint ittak, és megint továbbmentek egy kocsmával.

Goroszlóy Ruben most az apjáról beszélt Kenyeres D. Istvánnak:- Azt látná egyszer Kenyeres D. István. Öregember már nagyon, de legény még. A fiskálisok elpörölték a földjét, de úr ő azért.- Na persze, hogy úr - helyeselte Kenyeres D. István, aki már magáról is kezdte hinni, hogy olyan úrféle, mint Goroszlóy.

Fényes reggel volt,és az utolsó kocsmából buktak már ki. Egyszer csak látják, hogy egy rendőr birkózik egy emberrel. Az ember nyilván részeg, s rikácsolva ordít. Térdre-térdre bukik, s le akarja lábánál fogva huzni a rendőrt.

Kenyeres D. István nekiiramodik: no, most megmutatja ő Goroszlóynak, hogy ő is úri vérfi, ő is legény. Káromkodva rántott kardot, s szaladt. Goroszlóy utána, de részeg lábai összefonódtak, s elesett. Kissé későn jött, s már neki nem volt érdemes ütni. Kék, rémült, halott arccal, behasított fejjel nézett reá az öreg Goroszlóy, az apja.

Népszava, 1907. március 16.

ÖN Bp. 1961. 638-641. 1.

91