Ady Endre Budapestje (Budapest, 1977)
"Százezernyi kába így élt itt Pesten és Budán"
70 MÁRIA ÉS GÁSPÁR Májusnak egy szép, zajos vasárnapi án, délután, sok orgonavirággal fölerőlködött a harmadik emeletre Csontos Gáspár. Budapesten történt ez, a CsiL kágóban, talán az Elemér utcában, de biztosan megtörtént. Csontos Gáspár megállóit Mezei Mária előtt, s kissé zavarodottan átnyújtotta neki az orgonabokrétát. És még zavarodottabban beszélni akart, mondani valamit, ami sikerlllt is majdnem:- Mezei Mária, látod, mégiscsak eljöttem, itt vagyok, s ha akarod, itt maradok vagy elviszlek téged is magammal. Ez a májusi délután, itt Budapesten, olyan furcsa nászt hozott össze akkor, hogy érdemes azt elmondani. Kezdődik, mint egy mese vagy egy pásztorjáték: megszerették valamikor egymást Mária és Gáspár. Meg se szerették jobban mondva, csak megkedvelték, amiként az a kis falukban szokásos. Ott, ahol termő a föld, uralkodik a rajta taposókon, s nem tűri a nagy szenvedélyeket. Gáspár és Mária falujában a Gáspárok és Máriák élete egy idő óta csupa szomorú nyugtalanság. A Gáspárok kapálnak, aratnak, ősszel és télen, ha fagy nincs, árkolnak, ha akad árkoló munka. A Máriák pedig, ha nem mennek férjhez, beszaladnak a vénülés elől a városokba. Városi cselédek lesznek a Máriákból, s követik őket, minta lunátikusok, a Gáspárok. így özönlenek a falu emberei a városok irányába, űzötten, tudat nélkül, vakon. Hamm, egyet nyel a város, s egy-egy Máriát és Gáspárt úgy lenyel, mintha sohse lettek volna. Mert bomlik a falu, s nincs áldás a városokon se. Egészen messze Amerikáig eljut az, akinek a nagyapja ki se mozdult faluja határáról. Új és új boldogtalanságot tapasztal mindenütt, s végül is megbán mindent az ember. Csontos Gáspár legényerőben följött Budapestre, hogy itt megkeresse Mezei Máriát, ki hír szerint Budapesten cselédnek állott el. Sok lótás-futás után valahol Budapest szélén bekerült egy nagy téglagyárba. Itt az agyagos földet ásta a hét hat napján, vasárnaponként pedig gyámoltalanul, de elszántan nyakába vette a várost. Három-négy évig ilyen kóborlásoknál minden falusias szoknya, színes kendő belevillámlott a szívébe. Figyelve ődöngött az aszfalton, nyomokat. . .jeleket, üzeneteket keresett - Máriától.- Kellett - dörmögte magában -, itt és erre kellett járnia Mezei Máriának, él és itt él. Csak az a baj, hogy akiket keresünk, azok másképp szabják az utcát, mint mi. Az ásóval dolgozó embernek öregszik meg leghamarabb a szíve. Az árkoló, vagy földásó ember gödröt váj, s a gödör furcsákat juttat az ember eszébe. Hogy így is-úgy is ez sorsunk, ezért élünk csak, gödröt ásunk, és beléfekszünk. Három-négy év után Csontos Gáspár már elfe lejtette, hogy a nyomorúságán kívül más ok is csalta ide. Nehéz munka a földásás, s a derék végül is úgy beletö92
