Jókai Mór Budapestje (Budapest, 1975)
"Budapestet nem pártfogolta sem császár, sem szabadság: ez a nemzeti életerőnek a műve"
Svábhegy és Zugliget A Svábhegy elnevezést a budai hegységnek az a középcsoportja, melyet az Istenhegy, Vezérhalom, Széchenyi-, Orbán- és Márton-hegy alkot, s a melyekhez még a János-hegyet és Zugligetet számíthatjuk, még Budavárának a törököktiil visszafoglalása idejében nyerte. Itt táboroztak ugyanis a hatezer főből állott sváb segédcsapatok, melyek mind a vár ostrománál, mind a fölmentést erőszakoló nagyvezér hadainak visszaverésénél vitézül harcoltak. Hunyadi Mátyásnak is kedvenc helye volt e vidék. Oláh érsek föüjegyzése szerint itt volt a király vadaskertje, a Nyék, mely három magyar mérföldnyi területet foglalt el, s azon a szép fensikon a ,János-hegy alatt még negyven évvel ez előtt is úgy hittak egy óriási hársfát, hogy Mátyás király fája. A Király-kut még ma is őrzi Mátyás emlékét. Hogy a múlt századokban az egész Svábhegy rengeteg erdőség volt, azt több adat engedi sejtetni. Wagner Kristóf egykorú történetiró azt jegyzi föl, hogy a budai hegyeken termő bor a közeli meleg források miatt kéntartalmú. Azok pedig a Svábhegytől távol esnek. De erősebb bizonyiték az, hogy hajdan a városnak a most majdnem egészen száraz Ördög-árok mentén nagy malmai voltak, melyeket a Svábhegyről lefutó Pál-patak vize hajtott. Beszélő emléke ennek az a svábhegyi mesterséges cisterna, melyet Mátyás király a forrásvizek összegyűjtésére építtetett. Tömör kőépület ez faragott oszlopfejekkel. Csúcsíves az ajtaja, lóhere- alakú az ablaka. A vasajtót, mely a belsejébe vezet, egy akkora kulcs nyitja föl, hogy két ember kell az elforditásához. A belseje pedig egy hosszú, embermagasságnyi folyosót tár föl, mely mélyen behatol a hegyoldalba. Két oldalán tizenhat apró alagút van a sziklába vájva, mely a forrásvizeket egy közös medencében gyűjti össze. Innen folyik át a föld alatt a kristálytiszta ivóvíz a "Király kútjába", ahonnan hosszú csővonal vezette föl a vizet, önnyomás utján, a mélyebben fekvő budai vár kútjába. A Mátyás idejebeli vízvezeték égetett agyag-csöveire gyakran rábukkannak mai nap is az utcsinálás munkálatai közben. Későbbi időkben ólom, majd öntött vascsövek helyettesiték a régi vízvezetéket. Ma már a Duna látja el egész Svábhegyet a vízvezeték bőséges forrásával. Megfordult a világ! Hajdan a Svábhegy bocsátott alá patakokat; most pedig a hegyre folyik föl a viz! A krónikák és a romemlékek bizonyítják, hogy a budai hegységnek fényes múltja volt már akI kor is, a mikor Nyék volt a neve. Nemcsak Mátvás királynak vadas kertje tette azt nevezetessé hanem az ájtatosság menedékhelyei is, melyeknek nyomait kő és pergamen ma is őrzi. A Zugi ige tét /Auwinkel/ a közelmúltban inkább "Sauwinkel"-nek ismerték Mátyás király Nyékjének vadkanjairól, s az a pompás üde forrás, mely vizével hajdan egy halas-tavat táplált, most is "Disznófő" nevet visel. A budai hegyek és völgyek uj elkeresztelése a város raidelkezése folytán a negyvenes években ment végbe, amidőn egy-egy kőpadot állítottak föl a kiválóbb helyeken, s azokra Döbrentei által készített emlékmondatokat véstek: Így az Istenhegyen: "Istenhegy volt 43
