Nyilas Márta: Arany János Budapestje (Budapest, 1957)

Fővárosi táj- és életképek

Feltételezhető, hogy a Szigeten ülve figyelhette meg a lefelé úszó ladikot is:

Duna vizén lejeié úsz a ladik, a ladik,

Róla muzsikaszó, guzlicaszó, csimpolyaszó Hállatik;

Juhaj! Viszik a piros almát, barackot,

Juhaj! Kevibe Szentendréről mennyasszonyt!

Piros almát eladják a budapesti Piacon

Abbui cijrálkodik Kevibe’, a piros arcú Menny asszony :

(Népdal — 1877.)

A mondén, fővárosi élet mindig idegen, ellenszenves volt számára. Nem véletlen, hogy Orczy Lőrinc szatíráját a fővárosi estélyről oly nagyon élvezi, hogy tanulmányában részletes tartalmát közli. Az Epilógus kezdő szakaszaiban is az „úri társaságtól” való idegenkedés csendül ki:

Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon . . . Legjölebb ha omnibuszon.

Nem törődtem bennülővel, Hetyke úrral, cifra nővel: Hogy’ áll orra Az ut szélin baktatóra.

Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem ! Soha meg se’ irigyeltem.

Ha egy uri lócsiszárral Találkoztam s bevert sárral:

Nem pöröltem, —

Félreálltam, letöröltem.

(1877. júl. 6.)

Gúnyos hangú versében, a Párviadalban egy pesti pletyka hőseiről ír.

Mikor az Üstökös élclap Tinódi modorát használta fel az egykorú kisebb-nagyobb események felhánytorgatására, a hatvanas években írta meg Arany Tinódi redivivus c. töredékét. A szigorúan vett tárgyon túlmenően a pesti újságíró nyomorúságos sorsát is szóvá- teszi benne. Hiszen mint lapszerkesztő maga is érezte a pálya némely keservét:

Patvarba, collegám, ó deák Tinódi!

Álom-é ez a hír, vagy penég valódi? Újságíró lettél, rád ragadt a módi?

Sok szerencsét kívánok a munkához földi!

Dobót, Szondi Györgyöt foglalód versekben:

Most egy fiát se látsz Pesten az ilyesekben. Röttentő hadakban ki forogtál akkort

Dúdolsz mai napság omnibuszt, fiakkert;

Nem hőst — kákompillit* nem almát, de vackort Raratom Sebestyén, nem szeretem ezt a sort. Utcáról utcára baktatsz mint egy kódis,

Rongyos vagy, kilátszik a lábravalód is.

♦Régi szó = léha, semmittevő A. J.

27