Nyilas Márta: Arany János Budapestje (Budapest, 1957)

Fővárosi táj- és életképek

Fanyar hangon meséli el a lecsúszott, dolgozni nem akaró nemes látogatását:

RANGOS KOLDUS

Csak hiába! elmaradt az A világtól, aki vén:

Tudta nélkül nagy ,,fejlődés”

Folyt le s foly e sártekén. Demokrata lett az úrból,

A koldus meg rangra vágy, — Hát'szén úr ki más legyen, ha Többé nincs úr, se jobbágy?

Másszor ő is csak szegény volt, Nyomorult, szánt, megvetett;

Nem is igen „ámbiálták”

Akkor ezt az életet:

Most közülünk minden tízből Egy e szép pályán halad;

Sőt, ha igy gazdálkodunk, még Többségben is lesz a had.

Ne gondolj az utca-sarkra,

Oh ne! édes olvasó:

Aki ott áll, az nem koldus,

Az szegény szánnivaló; Könyörülj meg sántán, bénán;

Éhező gyermeknek adj:

(„Ezerannyit” ígér a Könyv57 Hanem az uzsora nagy.)

Koldus ő nagysága hozzád Bekopogtat egy napon,

( És ez egy nap sűrűn fordul);

Kezdi bókon, hírlapon;

Hogy olvasta rólad ezt, azt. . .

S mig kártyáját forgatod,

(Mert beküldte: Chevalier58 N. N.) Hogy’ fogadd el? nem tudod.

a 4. versszak után:

„Tessék!... Egy szivar?...” „Miláresz?.

Mert olcsóbbat nem szívok,

Azt is csak mióta esnek A külföldi papírok.”

,,Itt talán a pamlagon jobb . . .”

Elfogadja, s hogy beszél !

(Pepi báró, Aladár gróf —

Tőle jöttem) — mint a szél.

a 7. versszak után:

„Noblesse oblige”60 kell fehér ing, És ha jön a holt saison,

Egy^ kis fürdő, mert szokásim Én már fel nem áldozom. Rangbelimtől úgy se’ kérek:

A lateiner81 hogyha vét Pár ötöst, a társaságban Megemlítem a nevét.

28

Annakidején nem közölte a következő versszakokat:

Mutat ordót, bizonyítványt,

Köz- s magános levelet;

Ha vendég jön, azt kivárja,

Négyszemközt marad veled:

Szemlesütve és zavartan

Ülsz, mint vádlott a pádon:

„Ily nagy úron mit segít az Én csekély szolgálatom ?. . .”

Erre ivet von ki zsebből,

Szép a kalligráfia,

S megmutatja, hogy hová kell A nevét beírnia,

Ki Deákkal és Tiszával Óhajt lenni egy lapon;

„Mi jótékony célra?” kérded;

„Nemes a cél mondhatom:

„Egy dicső ház végső sarja —

(Tudja: Várna meg Mohács .. .)

Nem lehet, ha birtok már nincs,

Sem szijjgyártó, sem kovács.

Volt, igaz, még egy tenyérnyi:

De a rozsda és aszály . . .

No, meg Homburg,59 s a zsidóság. . .

Hanem a rang: az muszáj.”

Végre látod, az egészből Hogy mi lóg ki: a „fizess” !

Fanyalogva mondod: „Itt van,

— Nem telik sok — pár tizes.”

Te örülsz, hogy igy kiszúrtad (Ami nem volt) a szemét:

Ö örül, hogy a népkonyhán Meglesz mára az ebéd.

(1877. júl. 27.)