Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)
Kazinczy Ferenc és pesti barátai
A másik költő, Verseghy Ferenc nyolc esztendei raboskodás után Budára tért vissza, itt telepedett meg és tengődött haláláig. A hajdan oly vidám, életerős katona-káplán bizonyára egy fővárosi hervadó szépasszonyhoz — papok szokása szerint, özvegyhez vagy öreglányhoz — írta „A korosabb szépség? meleg lírája után „Laurához”, még inkább „Dorkához” lemondó hangú verseit. Valószínűtlennek tartjuk, hogy a kacér, léha, pénzvadászó leányról írt „Fillis” („Fillis, Pestnek szép csodája Sok szerelmest megvetett.. . ”)146 ennek a kései időnek s nem fogsága előtti fiatalabb korának szüleménye. A költő e korbeli fővárosi tárgyú alkalmi verseivel más helyen foglalkozunk. KAZINCZY FERENC ÉS PESTI BARÁTAI A tőkés polgári állam megteremtésére törekvő kísérletek a 18. század végén megbuktak: II. József az abszolutizmus eszközeivel akarta felszámolni a hűbériséget; a nemesi-nemzeti mozgalom a hűbériség fenntartása mellett akarta élvezni a nemzeti kapitalizmus előnyeit, megszüntetve a fejedelmi abszolutizmust és Ausztria gyarmattartó hatalmát; Martinovics Társasága a két törekvés programjának, valamint a francia és lengyel forradalom módszereinek egyeztetésével, titkos szervezkedés útján akarta a szabadság és polgárosulás útjára vinni Magyarországot. Martinovicsé- kat eltiporták és mindennemű változás ellen, a réginek minden áron fenntartására egyesült a reakcióssá vált fejedelmi abszolutizmus az ugyancsak reakcióssá váló nemesi-nemzeti mozgalommal, amely politikailag úgyis tehetetlen volt, gazdasági programja felemás, kivihetetlen, mint ahogyan a következő fél évszázad eseményei megmutatták. A katasztrofális politikai gyöngeség mellett a magyarságnak csak egy útja maradt a fejlődésre,haladásra,polgárosodásra: európaizálódásra — az anyanyelvi irodalom művelése és e célra a nyelv kialakítása, hogy alkalmas legyen a polgári nyugat eszméinek kifejezésére: a nyelvújítás. A nyelvújítás vezérsége Kazinczy Ferenc nevéhez fűződik. Fiatal korában még lehetséges volt, hogy Kassán alapított folyóiratot és ott e körül csoportosultak, találkoztak az írók. 1801 után, mikor a börtönből szabadult, többé semmi lehetősége annak, hogy egy vidéki város, vidéki nyomda legyen az irodalmi élet központja. Maga a mozgalom vezére megmaradt vidéken, szerény anyagi létét birtokán tengetve, távol a fővárostól: de vezérségének közel két évtizede csak átmeneti állapot, nem tarthatott tovább, csak addig, amíg a fővárosban már is központosuló irodalmi élet megszerveződik és a nyomasztó politikai, gazdasági viszonyok enyhültével ott kap vezetőt, folyóiratokat, könyvkiadókat. S ez utóbb Kisfaludy Károllyal, a romantika diadala idején, 1820 körül bekövetkezett. Mint láttuk, máris az iker-fővárosban lakott Virág és Verseghy. Megalapította irodalmi szalonját a költő Vitkovics. Pesten tartott lakást és közeli birtokáról oda-odajárt állandóan megyei hivatalába Szemere Pál. Gazdag mecénások voltak ott, mint Jankovich, Marczibányi — és az ország legnagyobb, legjobb nyomdái. Állandó helybeli közönséget a főhivatalok és az egyetem biztosítottak. Két nagy közkönyvtár állt az érdeklődők rendelkezésére. Ott tanult egy ideig Kölcsey Ferenc is. — Kazinczy Ferenc irodalmi harcaiban elsősorban pesti íróbarátaira támaszkodhatott. Legfőbb támasza, a „pesti triász” irodalomtörténeti fogalom. De Kazinczy mellé álltak a pesti kispapok is — akiket Berzsenyi oly szép — és furcsa módon — mondhatni vallásellenes költeménnyel üdvözölt. A századeleji főváros íróvilága és haladó közönsége egységesen Kazinczy mellé állt, a debreceni elveket valló Czinke Ferenc, a magyar nyelv egyetemi tanára, valamint a Révai Milóssal szemben álló Verseghy — bár konzervatív hivatalos körök támogatták — elszigetelődött. Az orto- lógusok heves támadásai Kazinczy irányát már az 1810-es években „pesti irodalom”-nak nevezik. Pejorativ zöngével ez a haladó „urbánus” irodalom első megjelölése. 11,1 Versegy F- id. m. p. I75 , 193. 114, 229. 147 Waldapfel J. id. m. p. 182. 62
