Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

Kazinczy Ferenc és pesti barátai

Kazinczy nemcsak leveleiben hadakozik ellenfeleivel, de verseiben is gúnyosan utal azok kitöréseire, akik szerint Pest-Budán még magyarul sem tudnak. „Vitkovich Mihályhoz” intézett episztolájában a maradi nemest, a falusi műkedvelőt megszemélyesítő Högyész Máté bemutatja verseit a költőnek. Egyikében:

Az istenek nagy gyűlést hirdetének A Szentgellér hegyén s Árpád királyunk A nemzet Íróit mind bémutatta.148

Jellemző, hogy a Szent Gellért hegyén, a boszorkányszombatok színhelyén folyik a gyűlés, az írók elbírálása: felvonulnak és sorra buknak a 16—17. század magyar költői, a versenyt egy debreceni togátus diák nyeri meg — „ezt zengi Jupiter, És Jupiterrel a Gellér hegye !”

Ugyanez a parlagi verselő ilyen rigmusban csepüli a városi írók nyelvét Kazinczy ugyanezen episztolájában:

„Hogy Pázmán magyarul alkalmasint tuda,

Tekintsd, hol született, s többé nem lesz csuda.

Szülte volna Eger, Győr, Sopron, Pécs, Buda,

Úgy szólana mint szól sip mellett a duda.”148

Kazinczy nevezetes epigrammájának a „Misoxeniá”-nak is több értelmet tulajdoníthatunk, mint csupán a hazafiság és kozmopolitizmus, európaiság akkor haladást jelentő egyeztetését. „Pes- Buda tája” e helyen nem csupán Magyarország megjelenítése, mint Róma városa a római birodalom egésze helyett — pars pro toto. Ezen felül Pest-Buda a műveltség, a városiasság jelképe isapar- lagisággal — Debrecennel szemben.

Jó nem kell, ha az emberiség s nem nemzeted adja:

Nékem az emberiség s Pest s Buda tája hazám.149

A haladásnak a nyelvújítással azonosulását bizonyította évtizedek múlva Széchenyi István működése: a haladás vezére megáévá tette a nyelvújítást. S így Kazinczy méltán írhatta hozzá szép episztolóját a fenti értelemben megróva ellenfeleit, a maradiak szájába adva mondja:

... a lófuttatás is

Csak anglomániád vad szüleménye:

Ne lásd Londonban — Pesten nem teszed !

(Gróf Széchenyi Istvánhoz.)150

148 K. F. id. m. II. p. 31. A gellérthegyi boszorkányok szombatja elég újkeletű, a 17. századi boszorkányperekben bukkan fel vidéki városokban, Pest-Budán ilyen per nem zajlott. (V. ö. Dömötör Sándor: Szent Gellért hegye és a boszorkányok. Tanulmányok Bp. múltjából. VII. 1939.) — Sándor István Sokféléjének 1808-as kötetében verset közöl „A kellenföldi kősziklához” címmel. A hegy történetét mondja el — megemlítve a „tótokon” uralkodó rómaiakat, Szent Gellértet, a vár építését, Mátyás alatti fénykort és a török dúlást. A boszorkányok érkezését ő is a török elűzésének időpontjára teszi:

„Azóta falaid soká pusztán álltak

Csupán csak csókáknak s varjaknak szolgáltak,

Miglen uj vendégek tehozzád érkezte,

S ördöngös asszonyok rajtak gyüjlekeztek. (p. 180—184)

Gvadányinál is szerepel a hegy ebben a vonatkozásban, — falusi nótárius így pirít a bálból jövő idősebb nőre: ’’Anyámasszony tán Szent Gellért hegyén Mulatott ez éjjel s táncolt a tetején?” Bessenyei: „A természet világa” 1801-ben írott második könyvében így gúnyolja a babonát:

A vénasszonyokat szépen megégették,

De előbb törvényben ördögnékké tették.

Egész világ hitte, hogy teste eltűnhet

És a tilló allán Budára repülhet.

(Régi Magy. Könyvtár 1898. p. 125.)

149 Kazinczy Ferenc id. m. II. p. 67.

150 Gróf Széchenyi Istvánhoz Id. m. II. p. 64.

63