Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

A nemzeti mozgalom s pest-budai vonatkozású versirodalma

Budának magyar viszonylatban Rómával azonosítása klasszikus hangon szólal meg „Kiál • tossinak” címzett versében:

Rákos lakosa !

Zengd, zengd régi dicsőségét e puszta mezőnek, Mely nemzetünknek címeres oszlopit,

Mint Tiberis térsége, vitézlő Róma dicső fiait,

Hajdan fegyvereik fényében látta, csudálta. . .

S ébreszd Hunnia gyermekit.

Ó ! Ha vagy egy hazafit buzdít fájdalmas örömre, Nyerjen érzékeny citarád sok áldást !127

Az 1790-es évek végén kelt e kis diterambus, akár az 1797-i vers „A táborból megtért hazafiakhoz”., amikor fenkölt hangon fordul a hazatérő nemesi insurrectiohoz (amelyre ugyan kár volt ezt a hangot vesztegetni, — ) s így szól ugyancsak Rákoshoz:

... Ó te

Véres Rákosnak szomorú térsége, te Marsnak

Szent helye: melyre kegyes szemeket vet mostan is e vár,

Amelyben hajdan nagy Mátyás udvara fénylett...128

„Dömötör Pálnak, Baján” 1822-ben írott episztolájában a vár alatt járván a török háborúkra emlékeztet, melyet a hazafi „megkönyvez, ámbár hasztalan...”

Röth Józsefnek 1821-ben írt ódájában a múlandóságon elmélkedik: Buda ledőlt s el fog romlani a jövőben is. Révai Miklósnál találkoztunk már e gondolattal:

... Dunánknak jobb karára Hajdan erős Budavára dőlt le.

Mit kárba nem hoz hosszas üdő ! Kiált Magasra felnőtt s mély gyökerén kevély

Gyertyánra: Megront győzedelmes

Fegyverem és kifeszit helyedből.

Agg szikla ! Melynek sem Boreás nem árt,

Sem fellegekből jött rohanó özön:

Majd a halandóság reád száll

S megtöri, ami kemény tebenned...128

12V U. o. p. 253 — 254. p. 321. — A Rákoson játszatja drámai töredékét is: Hunyadi Mátyás 1458. királlyá választatik. (p. 348 — 355) Rákosról szólva megemlítjük, hogy a leendő nagy országgyűlési szónokot Kölcsey Ferencet Pest-Budából — ahol jurátusoskodott a Rákos mezeje ihlette meg versekre. Számára Rákos a római fórum. Három versében is szól róla.,,A Rákos nimfájához” (1814) címűben így von párhuzamot Rómával: „Keggyel teljes, de busán Tűnik fel képed, ó, hon, Mint Róma Caesar álmain... — A „Rákóczi hajh...” kezdetűben felsóhajt: „Oltárunk áll s nem füstölög Rákos szent mezején.. .(1817) „Rákos” c. ódájában nem a régi országgyűlések hírhedt anarchiáját, hanem a hon védelmére gyürkőző szent hazafiakat látja: „Körül érzem egykori hőseink... Hajh, látom őket sátoraik közöl A népesülő térre tolongani, Buzgó kebelt látok hazámért S lángszemeket dagadó könnyekkel!” - (1821).

128 U. o. p. 290-291., 287,

53