Nyilas Márta: Pest-Buda a 18. század költészetében (Budapest, 1961)

A nemzeti mozgalom s pest-budai vonatkozású versirodalma

E gondolatnál eljutunk Virágnál csaknem egy nemzedékkel fiatalabb Berzsenyi Dánielhez (1776—1836), akinek költői pályafutása szonban ideje javában együtt haladt Virág korával. Híres, szép ódájában — „A magyarokhoz” — látjuk újra e gondolatot:

Nyolc századoknak vérzivatarja közt Rongált Budának tornyai állanak,

Ámbár ezerszer vak tüzedben

Véreidet, magad tiportad

Elszórja, hidd el, mostani veszni tért Erkölcsöd: undok vipera-fajzatok

Dúlják fel e várt, mely sok ádáz

Ostromokat mosolyogva nézett.129

A vers olyan szép, hogy hajlandók vagyunk megfeledkezni az anakronizmusokról is, — Buda tornyaiból a török után alig maradt valami mutatóba — a királyi várat magyarok a vers megírása előbb kb. öt és fél századdal építettek. A királyság volt nyolcszáz esztendős. Budát a magyarsággal azonosítja — a nyolcszázéves feudalizmusért aggódik ódájában. A motivum ismétlődik „Az ulmai ütközet”-re írott költeményében, amikor a magyarság érdekeit a magyar feudalizmust fenntartó Habsburg-házéval azonosítja és a magyar nemességet a Bécsbe bevonuló Napóleonnal szemben harcba hívja:

Nyolc száz repült el már Budavár felett.

Villámok ádáz zápora, vérözön

Toldult s rohant rád számtalanszor:

Ámde te, mint az egekbe ötlő Kriván, mosolygál a zivatar között...130

Ez a nemesi nacionalizmusa Berzsenyinek, azonos volt kora általános szemléletével, megnyilatkozásai lendületesek, művésziek voltak. Ez a szemlélet hozta létre tíz évvel az első után, ugyancsak „A magyarokhoz” intézett ódát, amely korunkban Kodály megzenésítésével vált fogalommá. A megzenésítés azonban kihagyta a költemény felét, — amely szerint a feudális Magyarország „Titus”-ával, értsd: Ferenc császárral ! — éppen nemesi országgyűlést tart — a legboldogabb hely a világon mégpedig a francia forradalom korában. Szerencsére a minket érdeklő és maradandóan szép záró versszakban nem kirívó a nemesi öntetszelgés :

. . . Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.

Ez tette Rómát fold urává,

Ez Marathont s Budavárt híressé.131

1805-ben ugyancsak „A felkölt nemességhez” szólva Mátyás bécsi győzelmét idézi, mikor „roppant Budának győzhetetlen ormai közt diadalmi kürt szólt. — Mátyásnak kora magasztalódik „Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás”-ban. Mindkét király alatt virágzott Buda, a műveltség székhelye volt. 1797—1812 között keltek azok a versek, amelyek Hunyadit és Mátyást idézik. Corvin volt, ki „A mennyből lehozá Delphi szövétnekét, S meggyújtá Buda ormain.” (Gróf Teleki Lászlóhoz), „felkel az alkotó Corvin tára teáltalad” (Gróf Széchenyi Ferenchez), s Horváth Ádámhoz, a Hunni- ász szerzőjéhez szólva emlegeti azokat, akik „diadalmi öröm közt tértek vissza Budára.”132

A bécsi kongresszus után, 1815-körül Berzsenyi óda-termő kora lezárul. A fordulat nemcsak Kölcsey bírálatának tulajdonítható. A reakciós abszolutizmus diadalmaskodása, az elnyomás idején

129 B. D. minden munkája 1943. p. 39.

130 U. o. p. 20.

131 U. o. p. 14.

132 U. o. p. 19., 15., 24., 26., 82.

54